– Neki köszönhetjük, hogy miközben az egyenjogú nők a Tesco-pénztárban kreatívan megvalósítják önmagukat, a gyerekeik, a mi gyerekeink – kulccsal a nyakukban – nyugodtan drogozhatnak a többiekkel, mert a nevelésükre nincs már idő.
– Neki köszönhetjük, a nagypapák és a nagymamák, más rosszul fizetett és motiválatlan nők gondjaira bízva várják az öregek otthonában, hogy eljussanak végre abba steril, hideg, pittyegő gépekkel teli terembe, ahol – az öregkori megaláztatásaik után – eljön értük megváltó halál.
– Neki köszönhetjük, hogy mosolygó édesanyák helyet az abortusz-klinikák várótermeiben toporgó, összeszorított szájú szerencsétleneket láthatunk, akik később, magányos öregkorukban, olyan szörnyű büntetést szenvednek majd el a magánytól és az emlékektől, hogy az szinte elképzelhetetlen.”