Félhetünk a kínai lassulástól

„Ha a kínai lassulás a meglevő kapacitások visszafogásához, ne adj isten leépítéséhez vezet, az nemzeti tragédia lesz. A kormány maga is elismeri, hogy gazdasági terveinek teljesülése az autógyárakon múlik. A teljes járműiparban 87 ezer ember dolgozik. A legnagyobb exportőrök listáját autóipari cégek vezetik. Kecskemét és környékének jóléte a Mercedes gyártól, Győr és térsége az Auditól függ. De az autógyártáshoz kötődő cégek sora játszik fontos szerepet a helyi közéletben, nem csupán iparűzési adó fizetőjeként, de például a szakképzési, jóléti intézmények támogatójaként.

Jobb bele sem gondolni! Viszont ez a helyzet el kell, hogy gondolkodtasson mindenkit arról, micsoda veszélyekkel jár, ha egy ország gazdasága egyetlen iparág néhány nagy vállalatától függ. Sok sikert kívánunk autógyáraink tulajdonosainak a fenyegető vészhelyzet megoldásához, de jó volna, ha lenne még néhány hasonló potenciállal rendelkező szektorunk. A gazdaság tervezése – jelen esetben az újraiparosítás erőltetése – most ahhoz vezetett, hogy a szolgáltató szektorban nagyjából mindenkinek pórázt vettek a nyakába, az iparban nem nőtt fel a járműipar mellé más húzóágazat, az agyontámogatott agrár-élelmiszer szektor gazdasági teljesítményét pedig évek gondos munkájával verték szét, és a folyamat még nem ért véget.

Pedig a kínai vihar szele végigsöpör majd az egész világgazdaságon. A kedvezőtlenebbé váló környezet, a lassulás biztosra vehető. Még egészségesebb szerkezetű nemzetgazdasággal sem várna ránk könnyű időszak. De a mainál biztosan jobbak volnának a kilátásaink. Most már csak egyet lehetne tenni: befejezni az álmodozást, az ágazati politika nevű piaczavarást, lebontani a gazdálkodók előtt álló korlátokat és lehetővé tenni, hogy minden cég olyan piacon, olyan termékkel, szolgáltatással keresse a túlélést, a kiutat, amit sikerre esélyesnek tart.”