Miért nem nyilvános és elérhető minden közpénzt érintő adat?

„Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!

A különböző törvények parlamenti elfogadása után minden bizonnyal rengeteg levelet szokott kapni, melyekben tekintélyes civil szervezetek, pártok, jogászok csodálatosan megírt és aprólékosan levezetett jogi szöveggel kérik, hogy ne írja alá az éppen kifogásolt törvényt.

Nos, ebben a levélben nem lesz ilyen, mivel én nem vagyok sem tekintélyes civil szervezet, sem párt vagy jogász, és az aprólékosan kidolgozott jogi szöveget is meghagynám Önnek és hivatalának, hiszen nem kívánom elvenni az Önök munkáját.

Ennek ellenére mint egyszerű magyar állampolgár azt kérem Öntől, hogy ne írja alá a „T/5404 Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény, továbbá egyes más törvények módosításáról” szóló törvényt.

Mégpedig azon egyszerű okból kifolyólag, hogy véleményem szerint nem szolgálja Magyarország és a közérdeket, ha akár csak eggyel kevesebb közérdekű adatigénylést is teljesítenek e törvénymódosításra hivatkozva. Hiszem, hogy Magyarország és a köz érdeke egybeesik, és ez az átláthatóság, a felelős közpénzfelhasználás.

Továbbá Magyarország Alaptörvényének 39. cikke szerint „a közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával. A közpénzeket és a nemzeti vagyont az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni. A közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok.«

Jómagam nem látok ebben az idézett 39. cikkben sem „fizetős adatigénylést«, sem »szerzői jogokat«, sem pedig azt, hogy bármit »jövőbeli döntés megalapozását« szolgáló adattá lehet minősíteni.

Az is sokat elárul a törvényalkotás folyamatáról, hogy a törvényjavaslat társadalmi egyeztetése azt jelentette az Igazságügyi Minisztérium számára, hogy csendben kitették a tervezetet a kormany.hu-ra, majd egy jelentősen átdolgozott verziót terjesztettek be az Országgyűlés elé, társadalmi visszajelzés pedig nem érkezett, mivel senki nem is tudott róla. Ön szerint ilyen egy korrekt társadalmi egyeztetés, Elnök úr?

Beszédes az is, hogy nem volt senki, aki korrekten és érthetően megindokolta volna a kormány részéről, hogy konkrétan miért is szükségesek ezek a szigorítások a 2011. évi CXII. törvényben.

Személy szerint én magam 3 év alatt 136 közérdekű adatigénylést nyújtottam be, ezért úgy vélem, hogy egy picit több tapasztalatom van ezen a téren, mint a tisztelt képviselőknek.

Ki állapítja meg, hogy ez »visszaélésszerű« vagy sem? Az adatgazda? Egy állami hivatal? Hogyan lehet mérni? Mi számít visszaélésszerűnek? Ha valaki adott időtartamon belül x db adatigénylésnél többet nyújt be, vagy ha egy adatgazda bizonyos közérdekű adatait a lehető legrészletesebben szeretné megismerni?

Azért annyit hadd jegyezzek meg, hogy a visszaélésszerűségről lehet fogalma a Fidesz-KDNP-nek, még emlékezünk, amikor 2008. december 20-án 1300 írásbeli kérdést nyújtottak be a minisztereknek, 15 napos válaszolási határidővel, amivel az ünnepek alatt 700 ember dolgozott 1000 munkaórában. Szerintem ez visszaélésszerű.

Az a honfitársunk, aki minden héten eljár a háziorvoshoz, pedig semmi baja, csak szeret beszélgetni és feltartani az orvost, az is visszaélésszerű? Ki mondja meg, hogy visszaéltünk egy alkotmányos jogunkkal?

Hogy lehet az, hogy a kormánypártok szerint »jelentős állami erőforrásokat köt le« a közérdekű adatigénylések megválaszolása? 2015-ben, az Európai Unió tagállamaként miért nem kötelező még minden állami szerződést, tanulmányt, számlát elektronikusan tárolni? Ha viszont minden megtalálható elektronikus formában, hiszen az adott állami, önkormányzati szervezet, vagy cég ellenőrzése is elektronikus formában történik, akkor miért kellene fizetni? Hisz ezek az állami/önkormányzati szervezetek és cégek közpénzből működnek, különböző adók formájában az állampolgárok finanszírozzák a működésüket, beleértve a villany- és internetszámlájukat is.

Elnök úr, miért nem nyilvános és elérhető minden közpénzt érintő adat mindenki számára?

A Köztársasági Elnöki Hivatal legyen a jó példa, Önök példásan online elérhetővé tették valamennyi Önök által kezelt közérdekű adatot. Kérem, válaszoljon őszintén: Beleroppant ebbe a nagy munkába a KEH? Ugye nem? Ha Önök képesek erre, akkor a többi állami és önkormányzati szerv és cég miért nem?

A nagy kérdés, hogy miért nem növelik az átláthatóságot, miért igyekeznek azt csökkenteni?

Tisztelt Elnök úr!

Az ellenzéki pártok képtelenek ellenőrizni az közpénzek elköltését, és nem is várható el tőlük ilyen »nehéz« és bonyolult feladat. Munka ez a javából, kitalálni, megírni, válaszolni, netán perre menni.

A magyar sajtó nagy része a helyzetéből fakadóan szintén képtelen arra, hogy betöltse az ellenőrző, számon kérő feladatát.

Így a civilekre, az egyszerű magyar állampolgárokra marad a feladat, hogy demokratikus jogaikkal élve kontrollálják az adójuk, a közpénzek elköltését.

Elnök úr, csak egy példa:

Tudom, hogy Önnek nagyon fontos a környezetvédelem. Ha Ön aláírja ezt a törvényt, akkor előfordulhat, hogy nem fog kiderülni, hogy kik fosztják ki természeti kincseinket, kik gazdagodnak meg belőle, kik szerzik meg maguknak a földjeinket, kik gazdagodnak meg az atomerőmű építésén, kik hagyták, hogy szennyezzék a természetet.

Kérem, segítsen, hogy növekedjen az átláthatóság, a közpénzek elköltésének ellenőrzése a jelenleginél ne rosszabb, hanem még egyszerűbb, hogy minden állami és önkormányzati szervezet és cég arra törekedjen, hogy körültekintően és takarékosan bánjon minden adóforinttal.”