„A két héttel ezelőtti lapba a magyar turizmusról kellett cikket írnom és persze megkerestem a Magyar Turizmus Zrt.-t is. Kábé negyedóra-húsz percre lett volna szükségem valamelyik okos emberüknek (vezérigazgató?) az idejéből. Fel is hívtam őket, gondoltam, megbeszélünk egy időpontot, hogy mikor telefonálhatok vagy mehetek át az öt perc sétára lévő központjukba személyesen, de mondták, írjam le egy mailben is, mit szeretnék. Leírtam, levél elment, hangsúlyozva benne, hogy sürgős a dolog, mert a következő heti számba kellene. Válasz lapzártáig persze nem jött, mint komoly közigazgatási tapasztalattal rendelkező dolgozó bele is írtam a cikkbe, hogy biztos megy a szokásos magyar bürokratikus cucc: kiszignálják, iktatják, továbbítják azóta is. Vagyis ahelyett, hogy gyorsan elvégeznék az önmagában negyedórás feladatot, több napos munkát generálnak saját maguknak, amire hivatkozva aztán panaszkodhatnak, hogy túlterheltek, tehát több emberre és adófizetői pénzre van szükség, mert így egyszerűen nem lehet dolgozni.
És tényleg. Pontosan 15 nappal később kaptam egy válaszmailt. Igaz, az interjúkérelmemre semmit nem mondtak, de leírták néhány mondatban, hogy milyen zseniális a magyar turizmus. »Turisztikai sikertörténetet írunk«, meg »célunk, hogy a magyarországi turizmus bővülése kiegyensúlyozott módon folytatódjon, mind időben, mind földrajzilag kiegyenlítettebb legyen« – ilyesmi. Mondjuk a cikken nem sokat dobott volna, ha időben megjön a válasz, de mégis.”