Egy frusztrált, hataloméhes görcsöt látok, akinek három perc után rosszul vagyok az agresszív robothangjától

Kidagadt ütőérrel szidja az elmúlt 15 évet, de egy mukkja nincs róla, hogy ebből 14 évig ő is a rendszer építője, haszonélvezője volt.

lkerülhetetlen, hogy a 2030-as, 40-es években hasonló nosztalgiával fogunk visszatekinteni a mára: a nehéz évekre a feledés jótékony homálya borul, és emlékezetünk cseppfolyós víztükrén visszaevezünk a sosem volt aranykorba. Valahogy így.
„»Én nem mondom, hogy minden jó volt. Márk bátyádnak például elvették a trafikját, de a Facebookon szidhatta a kormányt, nem kapcsolták le egy hétre az élelmiszerkártyáját.«
»Nem állítom, hogy megvolt mindenünk, de azt a kevés devizahitelt mindenki be tudta osztani! Ha kellett, összeállt az egész család, nem adtuk zálogba a gyerekeinket!«

»Igaz, hogy Enikő mama Angliában tudott csak au-pairként elhelyezkedni, de legalább fejkendőt nem kellett hordania! Kérdezd meg Tamás papát, mennyivel jobban élt a Kölni Kalifátus előtt!«
»Dani bátyád állandóan panaszkodott a zajra a bulinegyedben. Mióta vallási okokból betiltották az alkohol árusítását, visszasírja szegény.«”