„A hét második felében elcsámcsogtak és hüledeztek egyet előbb a paralimpikonok, majd a szociológusok, hogy a twitteres káromkodásai alatt is van még élet Deutsch számára. Miért ne lenne? A magyar ember pontosan tudja azt, amiről Deutsch beszél – itthon nem mindenki »mindenben egyenlő« –, s mivel százból kilencvenen biztosan nem izgultak még végig egy 200 méteres paralimpiai síkfutást élő közvetítésben vagy néztek végig egy kerekes székes vívódöntőt, így a politikus szavai egyik fülükön bementek, a másikon meg ugyanígy ki. Más lenne a helyzet, ha ezt a mondatot ő, vagyis mi kapnánk meg a hónap elején, s lefordítva valahogy így szólna: »Figyelj, pajtás, szeretünk meg minden, azt a levegőt is szívhatod itt a gyárban, mint mi, de már ránézésre is lúzerebb vagy nálunk, ne csodálkozz, hogy ez a fizetéseden is látszik. Hát mit vársz?«”