Érzelgős propagandában is lehet nagyot alkotni, a teljesítményt, a minőséget a Mandinernél pedig mindig részrehajlás nélkül süvegeljük meg, így aztán a Népszabadság menekültes riportja kapcsán már épp nyúltam volna kalpagomért, amikor észrevettem: a Tutiblog az ő érdes modorában már beelőzött. Aztán Zsuppán András is megénekelte a könnyfakasztó cikket, amely Budapestet az idegen/menekültgyűlölet fővárosaként mutatja be, ahol már csak néhány jó lelkű punk, szélsőbalos, antifasiszta és liberális a hatalmas elvi ellentéteiken is felülemelkedve küzd együtt az elnyomás ellen, természetesen illegalitásban. Az új kor Wallenbergei ők – a cikk sugallata szerint legalábbis.
„Hat gyerek és hat felnőtt indul el a pesti éjszakában, táskákat, szatyrokat cipelve. Egy védett házba tartanak. Így nevezik a helyet a vendéglátók. Útközben néha hátrapillantanak, nem követi-e őket valaki.”
Védett ház. Értjük. 1944 van, újra '44!
Zsuppán cikkében már szerepel, hogy a Népszabi-riport megjelenése után a Migration Aid sajtófelelőse levelet írt a lapnak.
„A riportban használt terminológiát a történelmi vonatkozású áthallások miatt nem áll módunkban elfogadni. A jelenlegi helyzetben az éjszakai átmeneti szállások semmilyen összefüggésben nem állnak a második világháború idején létesített védett házakkal, a cikk által használt megnevezést egyértelműen túlzásnak értékeljük, használatától elhatárolódunk.”
A Népszabadság ehhez hozzáfűzte: „A Migration Aid kérdésünkre elismerte, hogy az aktivistái használják a védett házak kifejezést.”
És ezt így hogy? − tettem fel magamnak az újságírói kérdések legjobbikát, mígnem menekültsegítő olvasónk az én segítségemre is sietett. Nevének közléséhez nem járult hozzá, cserébe feloldotta az ellentmondást. Eszerint a „védett ház”-szöveget valóban használja egy kisebb csoport, de nem minden segítő tud erről, ahogy a helyek elhelyezkedéséről sem. Az elnevezés nem a vészkorszakra utal, hanem spontán jött. Kiderül az is, hogy a segítők egyáltalán nem a gonosz magyar államtól féltek, főleg nem annak rendőrségtől. Annyira nem, hogy a rendőrség még segített is a menekültek biztonságos elhelyezésében. Itt van tehát a sztori egy aktív résztvevő szemszögéből, aki ráadásul – amint máris kiderül – könnyedén lehet a 2015-ös „védett házak” keresztapja.