Nos, a történet ott kezdődik, hogy a délnyugat-németországi, kőkonzervatív és kőgazdag Baden-Württembergben rendszerhiba és szenzáció volt, hogy épp ott adtak a német zöldek először tartományi miniszterelnököt. A hagyományosan erős CDU-bástyának számító tartományban 2011-ben pont két héttel a fukusimai atomerőmű-baleset után tartották a választásokat, és a témára mára hiperérzékennyé vált német polgárok azokban a napokban kilengtek a zöld álláspont felé. Ez azt eredményezte, hogy ugyan a CDU ismét messze a legtöbb szavazatot szerezte a tartományi választáson (39 százalék, bár ez nagy kudarc volt nekik), de utána a Zöldek következtek a német tartományi választáson valaha elért legjobb eredményükkel (24 százalék), és utánuk jöttek a szocdemek 23 százalékkal. A kormányzásra régóta éhes tartományi baloldal összefogott: zöld-szocdem koalíció vette át Baden-Württemberg irányítását, miniszterelnökként Winfried Kretschmannal.
Maga Kretschmann egyébként kelet-poroszországi származású, lakóhelyükről a 2. világháború végén elűzött katolikus szülők gyermeke, akinek annak idején még a papi hivatás választása is kinézett − de aztán, ahogy akkoriban sokakkal megtörtént, beszippantotta őt a hetvenes évek radikális-alternatív egyetemi közege. A Zöldek történelmi eredményével 2011-től vezeti a délnyugat-németországi Baden-Württemberget, s alapvetően meg van vele elégedve a konzervatív habitusú helyi népesség is. És mintha kezdene rajta újra kiütközni az otthonról hozott reakciósság.
Mivel rajta kívül nagyítóval lehet keresni kormányzati-irányítási felelősséggel felruházott zöld politikust a világban, itt volt az esély, hogy bemutassa: a környezetvédelem mellett természetesen minden más progresszív gondolatot szívesen felvállaló ideológia alkalmazása hogyan működik a gyakorlatban. A bevándorlás témája különösen érzékeny ügy, lássuk, mit reagált erre az illegális migránsok fő célországának számító Németország egyik leggazdagabb tartományának vezetője.