Itt a felelős progresszív válasz a bevándorlásra: menjenek máshova!

Ön is kíváncsi volt, mi a felelős, szolidáris, emberbarát, progresszív válasz a bevándorlás kérdésére, különösen annak fényében, hogy a magyari határzár elítélése mellett eddig nem nagyon igyekeztek konkrét válaszokat adni a problémára − ha csak a fogadjunk be mindenkit / oldja meg az EU / Orbán Viktor mondjon le válaszokat nem vesszük annak?

Mivel sem az LMP, sem a PM, sem a CEU, sem a Kettős Mérce blog, sem más progi közíró − kellő számú választó felhatalmazása nélkül − nem rendelkezik kormányzati felelősséggel; és mivel az általunk nemrég megszólaltatott európai zöld vezér, Reinhard Bütikofer is annyit tudott válaszolni konkrétumokat firtató kérdésünkre, hogy „nem vagyok hajlandó elméleti számokról vitatkozni, amíg a nincs meg a hajlandóság a befogadásra!”; így már nagyon vártuk, hogy végre felbukkanjon valaki, aki felelős pozícióból tud progresszív választ adni az Európát sújtó migrációs válságra.

Csakhogy az a helyzet, hogy nincsenek sokan közülük kormányzati pozícióban. De végre megszólalt a nyugatnémet Baden-Württemberg tartomány zöldpárti miniszterelnöke, Winfried Kretschmann: szerinte a Németországba érkező menedékkérőket az elnéptelenedő Kelet-Németországba kellene telepíteni, mert ott több a hely.

Nos, a történet ott kezdődik, hogy a délnyugat-németországi, kőkonzervatív és kőgazdag Baden-Württembergben rendszerhiba és szenzáció volt, hogy épp ott adtak a német zöldek először tartományi miniszterelnököt. A hagyományosan erős CDU-bástyának számító tartományban 2011-ben pont két héttel a fukusimai atomerőmű-baleset után tartották a választásokat, és a témára mára hiperérzékennyé vált német polgárok azokban a napokban kilengtek a zöld álláspont felé. Ez azt eredményezte, hogy ugyan a CDU ismét messze a legtöbb szavazatot szerezte a tartományi választáson (39 százalék, bár ez nagy kudarc volt nekik), de utána a Zöldek következtek a német tartományi választáson valaha elért legjobb eredményükkel (24 százalék), és utánuk jöttek a szocdemek 23 százalékkal. A kormányzásra régóta éhes tartományi baloldal összefogott: zöld-szocdem koalíció vette át Baden-Württemberg irányítását, miniszterelnökként Winfried Kretschmannal.

Maga Kretschmann egyébként kelet-poroszországi származású, lakóhelyükről a 2. világháború végén elűzött katolikus szülők gyermeke, akinek annak idején még a papi hivatás választása is kinézett − de aztán, ahogy akkoriban sokakkal megtörtént, beszippantotta őt a hetvenes évek radikális-alternatív egyetemi közege. A Zöldek történelmi eredményével 2011-től vezeti a délnyugat-németországi Baden-Württemberget, s alapvetően meg van vele elégedve a konzervatív habitusú helyi népesség is. És mintha kezdene rajta újra kiütközni az otthonról hozott reakciósság.

Mivel rajta kívül nagyítóval lehet keresni kormányzati-irányítási felelősséggel felruházott zöld politikust a világban, itt volt az esély, hogy bemutassa: a környezetvédelem mellett természetesen minden más progresszív gondolatot szívesen felvállaló ideológia alkalmazása hogyan működik a gyakorlatban. A bevándorlás témája különösen érzékeny ügy, lássuk, mit reagált erre az illegális migránsok fő célországának számító Németország egyik leggazdagabb tartományának vezetője. 

Nos, ahogy fentebb is írtuk, nagyjából úgy: a tartomány megtelt, a migránsok menjenek máshova. 

Winfried Kretschmann kritizálta a belnémet kvótarendszert: szerinte az évtizedek óta nem tapasztalt menekülthullám kezelésére kevéssé alkalmas a jelenlegi megoldás, amely az úgynevezett königsteini képlet alapján a lakosság nagysága és az adóbevétel figyelembevételével osztja el a tartományok között a menedékkérőket. A Zöldek politikusa szerint a képletben szereplő változók mellett azt is vizsgálni kellene, hogy „konkrétan hol van hely” menedékkérők elhelyezésére. Hely pedig Kelet-Németországban van: a keleti tartományokban az elvándorlás miatt sokhelyütt valóban magas az üresen álló lakóingatlanok aránya. A szövetségi statisztikai hivatal (Destatis) legutóbbi adatai szerint például Szász-Anhalt tartományban a lakások 15 százalékában, Szászországban pedig 13,9 százalékában nem laknak. És akad egy tanulmány is, mely szerint a harmadik világból érkező menekültek tömeges kelet-németországi elhelyezése „áldás” lehet a helyi munkaerőpiac számára, mivel a menekültek, menedékkérők jellegzetesen fiatalok és motiváltak, körükben a foglalkoztatottság hosszabb távon 55 százalékos lehet, nyelvi és szakmai képzési programokkal pedig még tovább emelhető ez az arány − így a tanulmány.

Csakhogy a Kretschmann-véleményről szóló hír is kitér arra a csöppnyi problémára, hogy a szélsőjobboldali erők befolyása nagyobb keleten, mint a nyugati tartományokban, emellett jelentős az ellenállás a menedékkérőket befogadó otthonok kialakítása ellen, ami demonstrációkban és akár erőszakos bűncselekményekben is megnyilvánul. A menedékkérők betelepítése társadalmi feszültségeket eredményezhet, mert a ritkán lakott térségekben egy csapásra nagymértékben átalakíthatja a „régiek és újak”, a régóta helyben lakók és a frissen beköltözöttek arányát.

De hát az egyszeri baden-württembergi fogorvosnak vagy Mercedes-mérnöknek, aki stuttgarti villája és a Boden-tavi vitorlása között száguldozik luxuskocsijával, ez mégis csak kényelmesebb megoldás, mint ha a szomszédjába költözne vagy kétszáz afgán − még megzavarnák őt és családját bioreggelizés vagy az esti kocogás közben. Csak annyit gondol: ez nem az ő problémája, oldja meg a keletnémet, amúgy is 25 éve tömi őket pénzzel. Egyébként a jóléti, katolikus, urbánus, délnémet Baden-Württemberghez hagyományosan még a Dunántúl és Budapest is közelebb van kulturálisan, sőt, földrajzilag is, mint mondjuk az északkelet-németországi, szelek tépte, mocsarak szabdalta, ex-protestáns-ateista, szomorúan posztendékás Mecklenburg-Előpomeránia.

Így történhet meg, hogy a zöld-progresszív ideológia, ahogy hatalomra kerül, hamar elbukhat a valósággal történő szembesülés során; s kibukkan a végén a szőrős talpú, retrográd − a reakciós keleti végeken józan parasztinak is tartott − válasz: menjenek a kéretlen idegenek máshová, ne a portánk mellé.