Mivel rajta kívül nagyítóval lehet keresni kormányzati-irányítási felelősséggel felruházott zöld politikust a világban, itt volt az esély, hogy bemutassa: a környezetvédelem mellett természetesen minden más progresszív gondolatot szívesen felvállaló ideológia alkalmazása hogyan működik a gyakorlatban. A bevándorlás témája különösen érzékeny ügy, lássuk, mit reagált erre az illegális migránsok fő célországának számító Németország egyik leggazdagabb tartományának vezetője.
Nos, ahogy fentebb is írtuk, nagyjából úgy: a tartomány megtelt, a migránsok menjenek máshova.
Winfried Kretschmann kritizálta a belnémet kvótarendszert: szerinte az évtizedek óta nem tapasztalt menekülthullám kezelésére kevéssé alkalmas a jelenlegi megoldás, amely az úgynevezett königsteini képlet alapján a lakosság nagysága és az adóbevétel figyelembevételével osztja el a tartományok között a menedékkérőket. A Zöldek politikusa szerint a képletben szereplő változók mellett azt is vizsgálni kellene, hogy „konkrétan hol van hely” menedékkérők elhelyezésére. Hely pedig Kelet-Németországban van: a keleti tartományokban az elvándorlás miatt sokhelyütt valóban magas az üresen álló lakóingatlanok aránya. A szövetségi statisztikai hivatal (Destatis) legutóbbi adatai szerint például Szász-Anhalt tartományban a lakások 15 százalékában, Szászországban pedig 13,9 százalékában nem laknak. És akad egy tanulmány is, mely szerint a harmadik világból érkező menekültek tömeges kelet-németországi elhelyezése „áldás” lehet a helyi munkaerőpiac számára, mivel a menekültek, menedékkérők jellegzetesen fiatalok és motiváltak, körükben a foglalkoztatottság hosszabb távon 55 százalékos lehet, nyelvi és szakmai képzési programokkal pedig még tovább emelhető ez az arány − így a tanulmány.
Csakhogy a Kretschmann-véleményről szóló hír is kitér arra a csöppnyi problémára, hogy a szélsőjobboldali erők befolyása nagyobb keleten, mint a nyugati tartományokban, emellett jelentős az ellenállás a menedékkérőket befogadó otthonok kialakítása ellen, ami demonstrációkban és akár erőszakos bűncselekményekben is megnyilvánul. A menedékkérők betelepítése társadalmi feszültségeket eredményezhet, mert a ritkán lakott térségekben egy csapásra nagymértékben átalakíthatja a „régiek és újak”, a régóta helyben lakók és a frissen beköltözöttek arányát.
De hát az egyszeri baden-württembergi fogorvosnak vagy Mercedes-mérnöknek, aki stuttgarti villája és a Boden-tavi vitorlása között száguldozik luxuskocsijával, ez mégis csak kényelmesebb megoldás, mint ha a szomszédjába költözne vagy kétszáz afgán − még megzavarnák őt és családját bioreggelizés vagy az esti kocogás közben. Csak annyit gondol: ez nem az ő problémája, oldja meg a keletnémet, amúgy is 25 éve tömi őket pénzzel. Egyébként a jóléti, katolikus, urbánus, délnémet Baden-Württemberghez hagyományosan még a Dunántúl és Budapest is közelebb van kulturálisan, sőt, földrajzilag is, mint mondjuk az északkelet-németországi, szelek tépte, mocsarak szabdalta, ex-protestáns-ateista, szomorúan posztendékás Mecklenburg-Előpomeránia.