Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Lehet egyoldalúan a taxisok oldalára állni. Lehet nem nézni az utasok szempontjait. Lehet elutasítani a versenyt. Csak akkor ne álljunk meg itt. Kapjanak védelmet a szállodások, a pékek, a gépírónők, a kubikosok is.
„A hatósági ár melletti fő érv az volt, és az Uberrel szemben is ez a leghangsúlyosabb, hogy vannak szolgáltatók, akik önköltségi ár alatt vállalnak megrendeléseket. A Uber-sofőrök érzékelhetően nem veszik figyelembe a teljes vételárát az autónak, amit használnak. De számukra az autójuk megléte egyfelől adottság, másrészt az alkalmi uberezéstől függetlenül is lehet szükségszerű. Ez a lényege a sharing economy-nak. Olyan eszközöket hasznosítani, amelyek egyébként kihasználatlanul állnának. Ha szállodák helyett üres lakásokat és nyaralókat vesznek ki a turisták, alacsonyabb áron, az természetesen rossz a szállodáknak. Ha kevesebb szállodát kell építeni, az rossz az építőiparnak. Akkor a csökkenő kereslet miatt tulajdonképpen ez az egész rossz a gazdaságnak? Ezt sugallja Pető Péter is, amikor a hatékonyság javítása ellen tiltakozik. De ez nincs így, nem rossz a gazdaságnak. Hiszen amit megtakarítanak a szállásköltségen, azt elköltik más módon. Vesznek lángost, és majd a lángosos építtet magának házat. Társadalmi szinten nagyobb lesz a jólét. És itt kezdődik a környezet védelme, a fenntarthatóság is. Hogy nem építünk, nem gyártunk olyan dolgokat, amelyekre nincs szükségünk.
Visszatérve a budapesti egyéni személyszállításhoz, a hatósági ár eltörlésének az lenne a következménye, hogy az átlagár csökkenne, a forgalom nőne (hiszen egyáltalán nem rugalmatlan a kereslet, sok esetben ez egy kényelmi szolgáltatás a közösségi közlekedéssel, gyaloglással, saját autóval szemben), és igen, ha kiegészítő tevékenységként lehet utast szállítani, akkor valószínűleg kevesebb főállású taxisofőr maradna.
Elég világos, hogy a szabályozónak mit kellett volna tennie. Az adózással kapcsolatos kérdések rendezésén túl egyértelműbbé tenni a fuvarszervező jogi felelősségét az utasok és a sofőrök felé is, tovább ténylegesen kiegészítő tevékenységgé (időben vagy árbevételben) korlátozni a sofőrök számára. A főállású taxisok számára pedig megmaradhatott volna privilégiumként az utcai utasfelvétel és a droszthasználat. Leginkább észre kellett volna venni a lehetőséget az innovációban, és keresni a jó kompromisszumokat.”