Nem arról van szó, hogy ne akarnánk fizetni

„Öt év drámai életszínvonal-zuhanás után olyan politikát szeretnénk, amely az elengedhetetlen reformokat összeköti a terhek igazságos elosztásával, a gazdaság fenntartható beindításával és a görög adósság egészének realista megközelítésével. Alapos utánanézés helyett azonban a cikk szerzője úgy döntött, hogy inkább az utóbbi években az európai bulvárlapok által országomról terjesztett rasszista sztereotípiáknál marad, miközben mondanivalóját a »kritikai elemzés« jelmezébe öltözteti. Ehhez, természetesen, joga van. Szerencsére, a jelek szerint, a magyar nép nem osztja ezt a felfogását.

Miután már öt éve dolgozom Magyarországon, és követem figyelemmel a magyar sajtót, úgy érzem, hogy – mivel más elismerést valószínűleg úgysem kap – személyesen is tartozom neki annyival, hogy neki ítéljem »A magyar sajtóban Görögországról az utóbbi években megjelent legrosszabb cikk« után járó díjat. A díj - miután az uzót nem kedveli – egy üveg görög bor, megtetézve egy csomag eredeti görög fetasajttal, hogy ne kelljen utánzatokkal beérnie. A díjat bármelyik, általa kiválasztott napon és időpontban átveheti az irodámban.

Rátérve most Techet úr írására, nem derül ki belőle, pontosan milyen álláspontot képvisel. Szűnjön meg az eurozóna, vagy dobjuk ki a renitens görögöket? És ha kidobjuk őket – attól emelkedni fog a nyomorgó kelet-európaiak nyugdíja? Természetesen nem. Az a logika, amelyet a cikkíró Frankfurtból támogat, ezt nem teszi lehetővé. Vajon átalakítható-e az Európai Unió »transzferunióvá«, vagy egy ilyen elképzelés eleve kudarcra van ítélve? Személyes véleményem egybecseng azzal, amit pl. Habermas és számtalan közgazdasági gondolkodó és politikus kezdettől fogva állít, ti. hogy az euró-projekt túlélése csak akkor biztosítható, ha az EU ilyen – persze demokratikus keretek között működő – »transzferunióvá« alakul.”