A melegházasság puccsszerű bevezetéséről

„Furcsa, szürreális nap volt június utolsó pénteke. Miközben a világ egyik részén a párizsi, tunéziai és kuvaiti iszlamista terrortámadás több tucatnyi áldozatát siratták, a normális világrend biztosításáért döntő felelősséggel tartozó Egyesült Államokban népünnepélybe torkollt a melegházasság legalizálásáról hozott aznapi washingtoni döntés. A haláltánc képzetét idézte e drámai ellentétpár. Ma még nem tudjuk felmérni a fekete péntek jelentőségét.

Először fordult elő az emberiség történetében, hogy a világ vezető hatalma a férfi és nő közötti házasság törvényes szintjére emelte, sőt a legmagasabb, alkotmányos jogi védelemben részesítette az azonos neműek párkapcsolatát, és még büszke is rá.

A következőkben amellett érvelünk, hogy

– az erőtől duzzadó iszlamizmussal szemben élethalálharcot vívó Nyugat önpusztító stratégiát követ, amikor meg akar szabadulni zsidó-keresztény gyökereitől;
– a döntés meghozatalának módja súlyosan rongálja az amerikai demokrácia minőségét;
– a melegházasság követelését a múlt századbeli, faji megkülönböztetés ellen harcoló polgárjogi mozgalomhoz hasonlítani arcpirító hazugság;
– a melegházasság tartalmilag ellentétes a szabad világ jogrendszerét megalapozó természetjoggal;
– a keresztény felekezeteknek ideje szembenézniük azzal, hogy a meleglobbi sikere az elkényelmesedett »kulturális kereszténység« súlyos vereségét is jelenti.

A melegházasság amerikai engedélyezéséről, pontosabban az egynemű párok összeadásának kötelezővé tételéről szóló döntéssel – ami Európa jelenlegi erkölcsi és kulturális mélyrepülését tekintve alkalmas rá, hogy a teljes nyugati világot magával rántsa – Amerika a jelek szerint szembefordult azokkal a klasszikus, meghatározóan zsidó-keresztény erkölcsi értékekkel és a közösség iránti felelősséget szem elől nem tévesztő szabadságeszménnyel, amely őt naggyá és a szabadságszerető emberek előtt elismerésre méltóvá tette.”