Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Az elmúlt hetek történései között szinte alig jutott figyelem a halált okozó kényszervallatással vádolt izsáki rendőrök ügyében hozott ítéletnek. Pedig a Szegedi Ítélőtábla másodfokú döntése súlyos szakmai és morális kérdéseket is felvet.
„Amennyiben ismerjük a magyar állam erőszakszervezeteinek tagjai ellen folytatott büntetőeljárásokat az elmúlt évtizedekben, már nem lepődünk meg annyira. Ezeket az ügyeket a szigorúan belső ügyként kezelték, elvégre mégiscsak a mi kutyánk megtévedt kölykeiről van szó. Gondoljunk csak a vezető államvédelmi tisztek szűk csoportja ellen, 1953-ban (Péter Gábor és társai), majd 1957-ben lefolytatott büntetőeljárások meglehetősen szerény »eredményeire«. Az elkeserítő ebben az , hogy 1990 után sem történt érdemi változás. A 2006-os őszi rendőri intézkedések miatt egyedül egy kisujj eltörése ügyében született ítélet. Hol maradt az előállítottakat meztelenül tornáztatok felelősségre vonása? És hát hallott már valaki olyat, hogy a büntetőeljárási törvényt lábbal tipró ügyészt, vagy bírót felelősségre vontak valaha Magyarországon? A koholt vádak alapján lefolytatott Kaiser Ede elleni koncepciós per lelepleződésekor a Fővárosi Bíróság büntetőkollégiumának akkori vezetője a bíró »tudományos tévedéséről« beszélt. De hát a bírósági munka jogalkalmazás és nem tudományos munka. Valójában az történt, hogy a hiányos bizonyítékláncolatot a tanácselnök maga egészítette ki. Ez azonban nem tudományos tévedés, hanem súlyos vétség, vagy annál is több. Az eset után nem felelősségrevonás, hanem előléptetés következett, a tanácselnök a Legfelsőbb Bíróságra került. Ő is és az Ítélőtábla érintett tanácselnöke is az ország két jogi egyetemén tovább oktatják a büntetőjogot és a büntető eljárásjogot. (…)
Néhány szót az ítélet médiában mutatott szóbeli indokolásáról. Az az érvelés, hogy a vádlottak eddig is verték az előállítottakat, akiknek soha nem lett semmi bajuk, a vádlottak részéről – bár nem színvonalas –de teljesen érthető és elfogadható lett volna. De hogy a Szegedi Ítélőtábla eljárt tanácsának elnöke nevetve ezzel magyarázza a tragikus esemény nem kevésbé tragikus ítéletét, az példátlan, szakmailag nonszensz, morálisan elfogadhatatlan és megengedhetetlen. Az érintett személynek önként vagy nem, de távoznia kell státuszából, különben az állam morálisan meghalt ebben az ügyben is.”