Taroltak a magyar egyetemek a neves nemzetközi ranglistán, és ez nem véletlen
A pár éve bekövetkezett versenyképességi fordulatról kérdeztük a felsőoktatásért is felelős szakállamtitkárt.
Összejön tehát évente néhány napra a fiatal magyar élcsapat, hogy a vizsgaidőszak leteltével kimulassa magát és ismerkedjen.
„Felkerült a világhálóra egy EFOTT-on készített kisfilm, ebben többségükben a fiúkat kérdezik arról, milyen magas a hódítási faktoruk, mi kell az eredményes csajozáshoz. Megtudhatjuk, hogy 1. a piás lányok a legjobbak, 2. a lányok csak fröccsre és fa…ra vágynak, 3. játsszák a királylányt, és nem merik bevallani, hogy kurvák. Sommás vélemény. Vajon hol az eredője? Talán otthon tanulták, látták ezt az anyukájuktól, a nővérüktől? Vagy tényleg a lányok viselkednek úgy, hogy erre a következtetésre kellett jutniuk? Tényleg rámenősek, gátlástalanok? Vagy a fiúkban van a hiba? Alapvetően vannak bajban, nem tudják, hogyan kell egy lánnyal beszélgetni, hogyan udvarolni, ezért választják a legegyszerűbb és leggyorsabb megoldást, az ágyba döntést? Felkelés után nincs felelősség. A nevére sem emlékszem.
Régóta vannak bajok a fiúk és lányok között, nem találják egymást, talán nem is értik, miközben mindegyik a másik szellemi színvonalára, a rossz felhozatalra panaszkodik. De vajon milyen értelmiségi lesz abból a fiatalemberből, aki úgy gondolja, hogy a lányokat csak a pénisz érdekli? És milyen főnök? Milyen férj, apa? Pedig a miénk még alapvetően konzervatív ország. Nálunk az első nyilvánosságra került gólyatábori erőszak után olyan nagy volt a felháborodás, hogy majdnem lemondott a fél egyetemi vezetés, az elkövető börtönbe ment, a diákvezetőt leváltották, kicsapták, majd azonnali új rendszabályokat hoztak. Amerikában ezt már régen feladták. A pók és a szülés szavakat ugyan egyetemi előadáson nem lehet használni, mert gusztustalanok, a legelitebb campusokon azonban akkora disznóságok zajlanak, amelyekhez képest a magyar gólyatáborok többsége vagy az EFOTT babazsúr. Az Egyesült Államokban a becslések szerint az egyetemi évek alatt minden ötödik amerikai nő válik szexuális bántalmazás áldozatává. Egy egyetemista lány arról beszélt: nem elég, hogy heten megerőszakolták, utána a barátai még le is beszélték arról, hogy feljelentést tegyen, mert rontja az egyetem jó hírét. Hiába panaszolta el a dékánnak, onnan is csak azt hallotta: »Ne feledd, kinek tartozol hűséggel! Nem vállalhatod a felelősséget valamiért, ami rossz fényt vet a University of Virginiára!« Kaliforniában nemrég írta alá a kormányzó az »Igen igent jelent« névre keresztelt törvényt. Eszerint a párok csak akkor létesíthetnek szexuális kapcsolatot, ha tisztában vannak tettük következményével, önszántukból beleegyeznek az aktusba, és ennek egyértelmű jelét is adják. A megerőszakolt lányok egy része nem is emlékszik rá, mi történt vele, a másik részének viszont azt mondják, ha panaszt emel, hogy beleegyezett az aktusba, csak olyan részeg volt, hogy már nem emlékszik rá. Így aztán a törvény nem old meg semmit, inkább csak szimbolikus.”