„Európában mostanság új típusú mozgalmak, pártok születnek, a társadalmakat pattanásig feszítő megoldatlan problémák bázisán. Részint bal-, részint jobboldaliak, részint túlléptek már a bal- és jobboldal szokványos felosztásán. A hagyományos középpártok nemigen tudnak mit kezdeni velük, csupán kelletlenül érzékelik növekedési potenciáljukat. Kiváltképp az európai szociáldemokraták fújnak az új baloldalra, hiszen a görög Syriza, a spanyol Podemos léte, netán sikere saját pénztőke-konform impotenciájukkal szembesíti őket. Felér egy önleleplezéssel, ahogy Európa szocdem »nagyágyúi« (tisztelet a nagyítóval keresett kivételeknek) elszántan Tsiprasék behódolását szorgalmazzák, mutatván, nekik is szívügyük a pénztőke érdeke, ami Merkelék számára, ugye, kézenfekvő. Nekik nem kell emiatt magyarázkodniuk, ám a szocdemeknek azért mégiscsak kellene...
De nem magyarázkodnak különösebben. (…)