Görög tovább

„Európában mostanság új típusú mozgalmak, pártok születnek, a társadalmakat pattanásig feszítő megoldatlan problémák bázisán. Részint bal-, részint jobboldaliak, részint túlléptek már a bal- és jobboldal szokványos felosztásán. A hagyományos középpártok nemigen tudnak mit kezdeni velük, csupán kelletlenül érzékelik növekedési potenciáljukat. Kiváltképp az európai szociáldemokraták fújnak az új baloldalra, hiszen a görög Syriza, a spanyol Podemos léte, netán sikere saját pénztőke-konform impotenciájukkal szembesíti őket. Felér egy önleleplezéssel, ahogy Európa szocdem »nagyágyúi« (tisztelet a nagyítóval keresett kivételeknek) elszántan Tsiprasék behódolását szorgalmazzák, mutatván, nekik is szívügyük a pénztőke érdeke, ami Merkelék számára, ugye, kézenfekvő. Nekik nem kell emiatt magyarázkodniuk, ám a szocdemeknek azért mégiscsak kellene...

De nem magyarázkodnak különösebben. (…)

Csakhogy a Syriza korántsem szélsőbal, noha a mai szocdemek többségétől – nem nagy kunszt – kétségtelenül balra áll. S jól látjuk, mi a teendő az ilyenekkel: először lekomcsizni, aztán lepopulistázni, s ha mindig élnek még, akkor kell megfojtani őket.

Régi fotóin Tsipras rendre Che Guevarát ábrázoló trikókban látható, folyvást szemére hányják, hogy populista, vagyis a pofátlan munkaerőt etetné a beste, ahelyett, hogy emelné az élelmiszer-áfájukat!

Na, ezért kell őt megfojtani, nem Guevaráért. (Hiszen akkor a jobbközép Barrosónak is viszkethetne a nyaka, mert ő meg Maóért rajongott korábban..., ne firtassuk hát, ki kibe szerethet bele szellemi kamaszkorában.)

Egyszóval az a baj a »közepes nagyágyúk« eme kíméletlen taktikájával, hogy ezzel újabb büszke lépést tesznek a szakadék felé.”