„Az EU ma tízmillió göröggel, menekültek százezreivel, munkanélküliek tízmillióival zsonglőrködik. Szélsőséges pártokkal, orosz propagandával, fundamentalista terroristákkal kell szembenézni Brüsszelben és a nemzeti fővárosokban. Nem hagyja nyugodni az embert az az érzés, hogy most sem sokkal felkészültebb az európai közösség e kérdések kezelésében. A jugoszláviai polgárháború elején ráadásul még csak 12 országnak kellett Brüsszelben közös hangot találnia, most 28-nak. A prioritásokban is alig tudunk megegyezni.
A kockázat nyilvánvaló. Bármely fenti feszültség, konfliktus zavargásba, vérontásba fordulhat. Nem Charlie Hebdo-szinten, hanem sokkal nagyobb méretekben. Ugyanolyan kegyetlen, ha nem látványos, hanem csendes módon döntünk nyomorba milliókat. Minél több kiszolgáltatott csoportot teremtünk, annál több a mindenre elszánt egyén. Ebből nemcsak 1995-ben jöttünk ki nagyon csúnyán, hanem az elmúlt kétezer évben szinte mindig. Emlékezzünk, hogy tanulhassunk a hibánkból.”