Az év híre: a svédek Magyarország miatt féltik az Európai Unió biztonságát
Eközben Stockholmban azt sem tudják, hogyan küldjék haza az illegális migránsokat.
Az illegálisnak mondott bevándorlók jelentős része legálisan lépi át az Európai Unió határait.
„A migrációs problémák tárgyalása a közvélemény előtt meghatározóan a média hírkiválasztási és hírbemutatási logikájának megfelelően történik. A hírfogyasztó előtt kibékíthetetlenül állnak egymással szemben a kormánypártok, valamint az ellenzéki pártok és más érdekszervezetek az illegális bevándorlók, illetve a „megélhetési” migránsok problémáinak kezelésmódját illetően. Mi lehet az oka a már ismert tényezőkön túl (emberi jogok kérdése, szerződéses kötelezettségek, nyílt demokrácia) az elhúzódó szembenállásnak? Miért ragaszkodott az Európai Bizottság a jelentős tagállami protestálások ellenére a migránsbefogadás kvótarendszeréhez?
A következőkben néhány olyan szempontot emelek ki, amelyek magyarázhatják az ellentétes álláspontok szokatlan makacsságát. Először a határrendészeti intézkedések hatékonyságának helyét a rendbiztosítás általános rendszerében, majd az EU-bővítés és az illegális bevándorlás hatását a közös piacra, végül az említettekkel összefüggésben a menedékjogi jogalkalmazás elbizonytalanodását.
1. Az illegális migráció sokféleképpen kialakulhat és végződhet. Jóval gyakrabban jön létre úgy, hogy a legális státus válik menet közben illegálissá (lejár a turistavízum érvényessége, a legális munkaszerződés vagy a szezonális munka határideje, visszaélnek a tanulási célú vagy a házasság által létrejött jogszerű tartózkodással stb.). Olaszországban például a szabálytalanul tartózkodó migránsok 75 százaléka szabályos papírokkal utazott be, de másutt is hasonló arányokról lehet beszélni. Így többféle átmenet képzelhető el a legális és az illegális belépés, illetve tartózkodás között. Mindenesetre a média által sugallt látszattal szemben megállapítható, hogy kisebbségben vannak a határokon keresztül eleve illegálisan érkezők. Jogos kétségek vetődhetnek fel tehát a határrendészeti eszközök kizárólagos vagy akár csak domináns alkalmazásának hatékonyságával kapcsolatosan.”