Továbbra is biztosított a hatékony jogorvoslat menekültügyekben

„Az tény, hogy a korábbi automatizmussal szemben magának a felülvizsgálati kérelemnek már nem lesz halasztó hatálya adott esetben a kiutasításra, azonban a peres eljárás vonatkozó szabályai szerint a végrehajtás felfüggesztése külön kérelemben továbbra is kérvényezhető – azaz a kérelmezőnek lesz lehetősége arra, hogy az eljárás jogerős lezárásáig Magyarországon maradjon. Ebben az eljárásban a korábbiaktól eltérően tényleg nem lesz már kötelező a személyes meghallgatás, ez a lehetőség bírói mérlegelés tárgyát fogja képezni, de az új szabályok értelmében a kérelmező – ha az arra szolgáló okok fennállnak – az egész eljárás időtartama alatt őrizetben tartható. Amennyiben viszont az érintett ilyen őrizetben van, személyes meghallgatása már nem mérlegelhető, hanem kötelező. Összességében tehát az látható, hogy a menekültügyi hatósági eljárás időtartama lerövidül, az eddigi »harminc plusz hatvan« helyett az tizenöt, de legfeljebb hatvan napig tarthat, azonban e gyorsítások a hatékony jogorvoslathoz való jogot, illetve a kérelmező azon alapvető jogát, hogy az eljárás jogerős lezárultáig, azaz például kiutasításáig Magyarországon maradhasson, nem érintik. Ezen utóbbi szabály alól a jogalkotó nem is tehetett volna további kivételt, hiszen akkor szembemenne a vonatkozó EU-s irányelvekkel.

Abban az esetben ugyanakkor, ha sor kerül a kérelem elutasítására, a bírósági döntés alapján a hatóság elrendeli a kérelmező kiutasítását – elfogadhatatlan kérelem esetén adott esetben egy biztonságosnak minősülő harmadik országba, melyen keresztül az érintett Magyarországra érkezett, tehát például Szerbiába. A biztonságos harmadik országok esetén az uniós joggal összhangban azt kell vizsgálni, hogy az illető életét, szabadságát érheti-e ott veszély, betartják-e a genfi egyezmény pontjait, embertelen bánásmódnak lehet-e kitéve. Tekintettel azonban arra, hogy Szerbia 2012 óta EU-tagjelölti státusszal bír és 2014 elején megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat, valamint megállapodást is kötött az Unióval a tartózkodási engedéllyel nem rendelkező személyek visszafogadásáról, maga az Unió távolról sem kezeli »páriaként« Szerbiát. Abban az esetben tehát, ha Szerbia mégsem minősül biztonságos harmadik országnak, feltételezhető, hogy nem a magyar jogalkotóval vagy jogalkalmazóval lehet gond, hanem az Európai Unió »Szerbia-politikája« szorulhat felülvizsgálatra.”