„– Mikor lesz ebből kiegyensúlyozott, kiszámítható és általános működőképesség?
– Hamar. Felgyorsult ugyanis a szakmai munka. Már csak azért is, mert az egyéb piaci megoldásokra nincs pénz, és nem is lesz. Csak a szakmai munkával tudunk domborítani, ezt kell megismertetnünk a világgal, olyan emberekkel, akik ennek hírét viszik. Nekünk egy szűk termékskálán kell ostromolni a legmagasabb csúcsokat. A mi borászatunk esetében ez azt jelenti, hogy csak dűlőszelektált boraink lesznek, és csak furmint. Abból viszont megpróbálunk valami olyat kihozni, aminek nincs párja a világon.
Az adottságaink megvannak hozzá. Olyan kőzetösszetételt, változatosságot kínál a borvidék, amely egyedülálló komplexitást tesz lehetővé a borokban. Folyamatosan kutatjuk hát a kőzetrétegek kínálta lehetőségeket, de ez egyidejűleg a világpiaci verseny része is, hisz kevés az időnk, nagy a lemaradás. Szerencsére rengeteg a történelmi referenciánk. Bolondok voltunk, hogy ezt eddig nem használtuk ki. Ha csak az előttünk álló asztalra néz, illetve a rajta található kőzetmintákra…
Ilyen sehol a világon nincs. Aki Magyarországon bormarketingről beszél, az nem tudja, hogy miről beszél, és legfeljebb egy feneketlen kútba önt – világviszonylatban – nagyon kevés pénzt. A mi egyedüli marketingünk a szakmai munka. És az, hogy hét és fél méter mély kőzetmintában kilenc ásványi réteget találtunk szédületes változatosságú kémiai összetétellel. A handabandázásnak vége. Ezekkel az adottságokkal szemben kevés a szubjektív minőségjelzők alkalmazása.”