„Nos: alapvetően más helyzettel állunk szemben, mint 2004-ben. Akkor a kettős állampolgársággal a lehetőségét adtuk volna meg annak, hogy a mi nyelvünket beszélő, velünk egy kultúrkörben élő emberek, vagyis hozzánk hasonló magyarok, ha akarnak, felvehessék a magyar állampolgárságot. Ez inkább egy gesztus lett volna, egy lelki töltet, a nemzeti összetartozást megerősítő szimbolikus tett, mintsem adóforintokban kifejezhető, konkrét kiadás. Az állampolgárság nélkül is érkezhettek Magyarországra, vállalhattak munkát, sőt, ha úgy akarták, le is telepedhettek. Más a helyzet azért is, mert 2004-ben a környező államokban rend és béke honolt, tehát nem volt olyan kényszerítő körülmény, ami miatt tömegeknek kellett volna elhagyni otthonaikat.
Azt is tudjuk, mi történik mostanság, nem is olyan távol a határainktól: családok tíz és százezrei vagy már elmenekültek, vagy most készülnek erre. Ismerjük ennek a politikai okait, és azzal is tisztában vagyunk, hogy ehhez nekünk semmi közünk. Mégis, itt áll a kapuk előtt ez a rettenetes méretű emberáradat, nemcsak az érintett országokból, hanem Afrikából is, akiket a káoszba merült államok korábban nem engedtek át a határaikon.
És azt is látjuk, hogy Európának nincs válasza a kialakult helyzetre. Pontosabban egyre inkább az a válasz kezd körvonalazódni, hogy »köszönjük, nem kérünk belőlük«. Sőt.
Ne higgyük, hogy Európa, az európai társadalom tárt karokkal várja a menekülteknek, vagy éppen bevándorlóknak nevezetteket, pusztán emberbaráti szeretetből, humanizmusból, gazdasági érdekből. Ha valaki nem hiszi, nézegessen menekülteknek/bevándorlóknak üzenő plakátokat, beszélgessen angol, osztrák, francia, német emberekkel, vagy tanulmányozza kicsit az angol parlamenti választásokat. Európa megtelt, az európai kormányoknak vagy az uniónak az egyre nagyobb problémát jelentő, már meglévő bevándorlók okozta kihívásokra sem sikerült választ találniuk. Nincs szükségük újabb érkezőkre: minden álhumanizmus, képmutatás és Magyarországot a plakátok miatt elítélő határozat ellenére ők maguk is így gondolkodnak.
Azt se higgyük, hogy a bevándorlók mind kisírt szemű, jóhiszemű, tanult, kedves emberek, akik valóban dolgozni, tanulni, élni akarnak. Bár egy részük minden kétséget kizárólag ilyen, vannak köztük jócskán mások is: bűnözők, terroristák, vagy éppen olyanok, akik csupán a szociális juttatásokért indultak útnak. Némelyiküknek eszük ágában sincs betartani sem az európai törvényeket, sem az európai szokásokat. ”