„Örvendetes, hogy több jut gyermekétkeztetésre, családi adókedvezményekre, nyugdíjakra és munkahelyteremtő programokra. A következetes kamatcsökkentések nyomán kevesebbet kell adósságtörlesztésre fordítani, és csekély mértékben ugyan, de az államadósság is mérséklődik. Talán a legfontosabb tétel, hogy a jelenlegi javulást nem eladósodás árán éri el az ország, sőt az államadósság szerkezete is kedvezően változik.
Egyrészt a magyar lakosság kezében egyre több az állampapír, ami a bizalom jele, másrészt csökkent a devizaadósság aránya. Mindkettő mérsékli az ország kiszolgáltatottságát. Ugyanakkor érdemes belegondolni: fegyelmezett gazdálkodással évente egy-két százalékponttal visszük lejjebb az adósságot, amely 2002 és 2010 között harminc százalékponttal (!) emelkedett kitermelhetetlen kamatszintek mellett. Jövőre is pluszban zárna a költségvetés, az adósságszolgálat azonban több mint ezermilliárd forintot (!) elvisz a közös kasszából, így kerülünk mínuszba.
Nem árt minderre emlékeztetni a szocialista–szabad demokrata ciklus levitézlett gazdasági megmondóembereit: a CW bank botrányából ismert, az ország aranykészleteit eladó Surányi Györgytől a Moszkvában több tíz milliárdnyi közpénzen fantomplázát „építtető” Bodnár Zoltán »liberális szakértőig«. A büdzsé kiadási és bevételi oldala évek óta egyensúlyba került, néhány tétel azonban fájó. A nagyobb tortából nem az egészségügyre és az oktatásra, hanem sportlétesítmény-fejlesztésre jut vaskosabb szelet, és ez nehezen illeszthető a klasszikus polgári értékrendbe.”