Zárt világban

„Úgy tűnik az érintettek beszámolóiból, hogy kicsit félrecsúszni látszik a közvéleményben a lényeg. Ahogy az elszenvedők közül többen is említették, nem egy szexuális zaklatási ügyet akartak. Sokkal bonyolultabb és sokkal mélyebb volt az atya tette, mint egy simogatás a pizsamán. És úgy tűnik, nagyobb a bűne is. Nincs kétség, az ilyen érintés lehet rettentő és hosszú évekig nyomot hagyhat a pszichén. De számomra ennél rettentőbb a lelki elnyomás, a lelki függőség kialakítása, az egyéniségen való uralom. És most lépjünk ki a kollégium zárt világából, lássuk a családok életét! Innentől kezdve tolulnak bennem a kérdések.

Mennyivel átláthatóbbak, nyilvánosabbak egy család mindennapjai, mint egy kollégiumé? Hány családban találnánk jeleit a gyengébbek lelki elnyomásának, kiszolgáltatottságának? Hová fordulhat egy gyermek, ha menekülne az ilyen terror elől? Egyáltalán, tudatában lehet-e egy fiatal, hogy amit vele művelnek, az nem normális? A törvény vajon ugyanolyan erővel bünteti-e a lelki bántalmazást, mint a szexuális vagy abba hajló testi cselekedeteket? Ítéltek-e már el felnőttet pusztán a gyermekkel szembeni pszichés sanyargatásért? Létezik-e ezen problémák hatékony kezelésére, vizsgálatára hivatott szervezet társadalmunkban? Milyen felnőttélete lesz egy lelkileg sanyargatott gyermeknek? Hány kérdésre tudunk ezek közül válaszolni? Rendben van ez így?”