Amit a szögesdrót eltakar

„És akkor álljunk meg itt egy pillanatra: egy szögesdrótkerítésnek mindig rossz az üzenete. Egyszerűen olyan a szimbolikája, hogy nem lehet pozitív értelmezési mezőben elhelyezni; és ez szinte független attól, hogy a szóban forgó kerítésnek mi a funkciója, hogy bezár, kirekeszt vagy megvéd, hogy csak az illegális határátlépést gátolja, a legálisat nem: a posztkommunista térségben mindig rá fog égni a vasfüggöny bélyege. Nincs olyan ép ízlésű ember, aki örvendene egy szögesdrót felhúzásának, merem remélni, hogy ez a döntéshozó politikusokra is igaz.

A mélyen emberi idegenkedés azonban

nem ad választ arra a kérdésre, hogy akkor mégis mit kellene tenni.

Melyek azok a »valós megoldások«, amelyek alternatívái lehetnek az orbáni falnak. Nem a szögesdrót, eddig értem, de ez kevés, nagyon kevés. Nem csak Magyarországról beszélünk: mi legyen a görög–török, a bolgár–török, az olasz–francia határzár, a kerítés, a rendőrsorfal, a szigorúbb határőrizet alternatívája, mi legyen Calais-ban és a délolasz partoknál? Ezekre a kérdésekre mindaddig nem fogunk válaszokat találni, amíg nem tudatosítjuk, hogy a migránskrízis része egy nagyon bonyolult, globális problémacsomagnak, és hogy Európa nem ússza meg súlyos öndefiníciós kérdések tisztázása nélkül ezt az ügyet – csakhogy önmagában ezeknek a kérdéseknek a felvetése is eretnekségnek számít manapság.”