A néppártosodás nehézségei

„A Jobbik eredetileg egy válságpárt. A szocialista kormányzás alatt Magyarország olyan helyzetbe jutott, hogy a választók elmélyültebb reflexió nélkül is hajlamosak voltak elfogadni a fundamentalista szervezeteket, mert zavaros időkben egyszerű kérdéseket tesznek fel fel és egyszerű válaszokat adnak. Jó példa erre a náci Németország esete, ahol a történelemben talán a legszélesebb tömeg támogatott fundamentalista szervezetet. 2015-ben a Jobbik fundamentalista retorikája már nem működik. Elsősorban azért nem, mert a Fidesz kormányzás öt éve csökkentette az egykori zűrzavart.

A Jobbik néppártosodása ennek a folyamatnak a következménye. Olyan üzenetet kell megfogalmazniuk, amely már egy poszt-krízis időszakban is megállja a helyét. Azaz szükség van az olyan szavazókra is, akik képesek árnyaltan reflektálni a politikai történésekre és nem elégednek meg a legegyszerűbb fundamentalista igazságokkal. Ha az ország olyan állapotban lenne, mint amilyenben 2010 tavaszán volt – kétség sem fér hozzá –, nyugodtan folytatódhatna a szélsőséges retorika.

Vona Gábornak azonban szembe kell néznie a régi motoros jobbikosokkal, akik nem nézik örömmel a régi elvek elkopását, az üzenetek felpuhulását. Van rá esély, hogy megindul a szektásodás, és Bertha Szilvia aprócska kezdeményezése után lehet Novák Előd sem áll meg ott, hogy (eddig elképzelhetetlen módon) nyilvánosan kritizálja az párt új irányát megszabó régi elnököt.”