Az egykori kordonbontók kussoljanak plakátügyben

„Ennek ellenére a bíróság az eljárást szankció alkalmazása nélkül szüntette meg. A döntést az alábbiakkal indokolta a Pesti Központi Kerületi Bíróság:

1. Ami történt, az »oly csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy emiatt büntetés vagy intézkedés alkalmazása nem szükséges.«

2. A cselekményt megvalósító személyeknek szándéka nem a rendőri intézkedés tényleges megakadályozására vagy ellehetetlenítésére irányult, hanem pusztán azzal való egyet nem értésüket jelképezte cselekményük.

3. A demonstrációnak szánt esemény kifejezetten békés volt és az abban részt vevők törekedtek a károkozás elkerülésére is

4. A cselekmény társadalomra veszélyességi fokát csökkenti az elkövetés alkalomszerű jellege is.

Melyik szempont nem áll meg vajon a plakátrongálás esetében? Az elkövetés alkalomszerű, békés, az elkövetők a lehető legkisebb kárt okozzák a céljuk elérése érdekében (csak a plakátot rongálják meg, aki letépi, az a szemetet is eltakarítja), a tett pedig egy politikai akcióval való egyet nem értést fejez ki. A két eset közötti eltérés, hogy a plakátrongálások kapcsán nem rendőri intézkedéssel szembeni ellenszegülésről van szó, és nem kerül sor az Országház védelmét ellátó biztosító eszközök felszámolására. Ezt nehezen lehet a mostani plakátrongálók terhére írni ebben az összehasonlításban.

Természetesen nem állítom azt, hogy a kordon elleni fideszes felháborodás nem volt jogos. Ezt négy év jogi eljárás és több bírósági döntés után a BRFK is elismerte. Ez az eltelt négy év egyébként részben Orbánékat igazolta: ha ezen az úton ennyi idő kell az alkotmányellenes helyzet felszámolásához, akkor indokolt más eszközhöz folyamodni. A gond az, hogy 2007-ben nem tudhatta senki, hogy az eljárás négy évig fog tartani. Meg az is, hogy a jogorvoslati eljárást azok a jogvédők szenvedték végig, akiket a mai hatalom idegen ügynöknek nevez, persze ez is csak a Fidesz-újbeszél egyik apró momentuma.”