„Ez a kerítés dolog egy csöppet akkor is necces. Nem is azért mintha nem zártak volna le határátkelőket más országok, vagy mert ne igyekeznének mindenféle rendelkezésekre hivatkozva megszabadulni annyi bevándorlótól, amennyitől csak lehet. A probléma inkább azzal van, hogy Európa határa jóval távolabb van tőlünk, és az a 175 kilométernyi kerítéssáv valahogy hülyén néz ki magában. Persze ez a kerítés is inkább a negyertek szimbóluma, de ezzel Magyarisztán ismételten magára vállalta az igazmondó hülyegyerek szerepét, akivel mindig csak a baj van. Lehetne közös európai politikát is kialakítani, csak hát ott balfaszok, elmebetegek, alkoholisták és impotens retardáltak ülnek, azok meg nehezen veszik rá magukat arra, hogy telefonáljanak egyet Obamának, majd tankkal, rakétával nekivágjanak rendet tenni az önállóságra és élhető állam kialakítására képtelen Afrikában és Közel-Keleten. (...)
Visszatérve a négy-méter-magas-kerítésre, azért van ebben a kerítésben valami nyoma ennek a megállítós magyari ösztönnek. A szerbek aszongyák, ők átengedik, őtőlük mehetnek, nem az ő országukba gyöttek, majd elszélednek. A koszovói albánokat meg még biztatják is, hátha helyrebillen az egyensúly és a végén újra szerb lesz Koszovó. A magyari meg úgy gondolkodik, mintha bármi köze is lenne hozzá, hogy hová mennek a bevándorlók. Mintha neki abból baja származna, hogy más országokba bevándorolnak. Úgy tűnik, mióta a magyarik elköteleződtek Európa mellett itt a széleken, igenis úgy gondolják, hogy a centrum problemái vissza fognak hatni rá is. Az egészséges túlélési ösztön azt sugallná, hogy engedjük mindenkit tovább, ahogyan azt korábban a törökkel, tatárral, mindenféle barbárokkal kellett volna.
Csakhát a végtelenül elpunnyadt Európa helyett valamiért itt kell a felismerést és a cselekvést felmutatni, hogy aztán a svéd liberálisok oszthassák a rádióban a magyarikat. Persze közben a bevándorlók a nőket erőszakolják meg felégetik a zsinagógákat, amiről viszont politikai korrektségből és internacionalizmusból kifolyólag nem beszélnek. (...)