Mire jó az orbanomics, és mi sül ki belőle?

„Fenntartható-e a növekedés?

Tisztázzuk, mit jelent a fenntarthatóság. Ha azt, hogy a gazdasági bővülés nem jár olyan eladósodással, amiből előbb-utóbb fejre állás jön, akkor igen, a mostani növekedés szerkezetileg fenntarthatónak mondható. Ezt azért ne becsüljük le, mert utoljára ilyen állapotban mondjuk 1997 és 2001 között volt a gazdaság.

A fenntarthatósághoz persze hozzátartozik az az egyszerű értelmezés, hogy a növekedés jelenlegi üteme hosszabb távon kitart-e. A mai ismereteink szerint nem. A beruházások már most is csak stagnálnak, enyhén csökkennek, és a járműgyártó kapacitásoknál sem várunk olyan dinamikus növekedést, mint az elmúlt években. Az uniós forrásoknál jó esetben még számíthatunk egy év végi rohamra, de komoly és tartós növekedési impulzus onnan sem várható. Ezeket a túlpörgött motorokat részben le fogja cserélni a fogyasztás várható bővülése, de ahhoz, hogy középtávon 2-2,5%-nál magasabb növekedési ütemet produkáljunk, a hitelezés helyreállására, a tőkebeáramlás javulására és a gazdaságpolitikai irány változására lenne szükség. (…)

Az orbanomics akkor most egy sikertörténet?

Ennek értékelése messze vezet, összességében azt gondolom, hogy ez a felfogás nem vezet tartós felzárkózáshoz, korrekciókra lesz szükség. De mint mondtam, ez alapvetően hitvita. A magyar gazdaságpolitika karakteres jegyeinek vannak nyilvánvaló politikai előnyei, de szerintem nemigen látszódik a gazdasági haszna. A hitelezés fulladozása, a közmunkaprogram futtatása, a működőtőke elriasztása, a jövedelmek átcsoportosítása a szegényektől a gazdagok felé mind rejtett gazdasági áldozatokat jelentenek. Eközben viszont a munkapiacon történtek üdvözlendő dolgok is, és a költségvetési stabilitás iránti elkötelezettség szintén nagy érték.”