„A Freedom House átalakuló országokkal kapcsolatos legutóbbi jelentéséből megtudtuk, hogy Magyarország már nem tekinthető megállapodott demokráciának, hanem lecsúszott a félig konszolidált demokráciák kategóriájába, míg például Lengyelország, Litvánia, Lettország, de különösen Észtország a legjobb minősítést kapta – már ami egyáltalán lehetséges az Egyesült Államokon kívüli ország számára. A hét mutató átlagaként számított úgynevezett demokráciaindex egytől hétig terjedő skálán osztályozza az egyes országokat, ahol az 1-es álomhatár valószínűleg a nem osztályozott Egyesült Államokra vonatkozik, míg a 7-est Türkmenisztán közelítette meg. Közöttük hazánk – a maga 3,18-as osztályzatával – valahol félúton található.
A jelentésben nem is annyira Magyarország az érdekes, inkább az, hogyan minősíti a Freedom House ugyanazokat az eseményeket a baráti és az ellenséges országok viszonylatában. Oroszország esetében például a következőképpen értékel: »2014-ben az orosz kormány a meglévő és újabb törvényeket arra használta, hogy zaklassa a civil szervezeteket, emberi jogi aktivistákat és más kritikusokat, külföldi ügynököknek és szélsőségeseknek minősítve őket. Míg az állami tévécsatornákat kirívó kormánypropaganda uralja, a hatóságok jogi és különböző más eszközökkel igyekeznek nyomást gyakorolni az ország néhány független hírforrására, mint amilyen a Dozsgy TV és a Vedomosztyi vagy számos más média és internetes hírportál.« Ezzel szemben, amikor a legdemokratikusabb osztályzatú balti országokban betiltják az orosz nyelvű adásokat (például Lettországban a Rosszija RTR TV-t), akkor az értékelés úgy szól, hogy ezt azért teszik, mert keresik a megfelelő választ a gyűlöletkeltő, a társadalmat megosztani igyekvő orosz propagandára. Míg az értékelés elítéli, hogy Oroszországban a külföldről finanszírozott szervezeteket külföldi ügynökökként minősítik, addig ez Amerikában – akár a Norvég Alap által támogatott szervezetek esetében is – természetesnek tekinthető.”