Nem tud eszembe jutni Stumpf András

„Nem tud eszembe jutni Stumpf András, csak ha találkozunk. Az, hogy a bableves után valahogy idekeveredik a gulyás és a halászlé is, nem undorít, és bajom sincs vele, csak nem értem. Én azért coming outoltam, mert nagyon zavart, hogy a munkahelyemen nem tudok elmesélni egy történetet a hétvégémről, mert nincs alanya a mondataimnak, ha egy családi élményt osztok meg. Meg azért is, mert én ugyan nagyon szerencsés vagyok, de sokakat kitagadnak, ellöknek és megaláznak, ha kiderül róluk, hogy azok, amik.

Pedig ők senkit se bántottak. Az undorhoz való jog, vagy mi a csuda, nem egyenértékű a saját identitásom vállalásához való jogommal. Senkinek sem kívánom, hogy szervezett támadás, kőhajigálás, vagy ütés elszenvedője legyen. Aki bármikor önmaga lehet, gyakran észre sem veszi, mennyire magától értetődő és természetes neki az, ami másnak kínlódás küzdelem, rejtőzködés, félelem. Nem értem, mi van a sajtos omlettel, s ha mély önvizsgálatot tartok, kiderül, hogy marxista és lobbista sem vagyok. Azokból a jogokból pedig nem kérek, amelyekkel jobban tenném, ha nem élnék.

Egy kis emberséggel, némi visszafogottsággal egészen normálisan lehet élni. Lehetne. Elég, ha gondolkodó lény vagy.”