Diktátumokkal szemben

„Lássunk tisztán: a rektor, amikor a tananyagában izraeli professzorok által összeállított holokausztoktatást le akarta nyomni a katolikus egyetem diákjainak torkán, valójában szélsőséges liberális előítéleteket igazolt. Vásárhelyi Mária szociológus jó néhány évvel ezelőtt – munkásságából következtethetően előre eldöntött megbélyegzési szándékkal – felmérte a magyar felsőoktatási intézményekben tanuló diákok rasszizmus- és antiszemitizmusszintjét, majd rendkívüli elégedettséggel kimutatta feltételezéseit: a tanárnak tanuló magyar diák rasszista. Ezt igazolta most a rektor, midőn úgy döntött, egy katolikus egyetemen szükség van arra, hogy a holokauszt ügyében minden diák miheztartás végett politikailag korrekten gondolkodjon. (Vajon a XX. századi történelemnek az egyetemen folyó oktatását, benne a holokauszttal, nem tartotta megfelelőnek?)

A rektornak az lett volna a dolga, hogy az egyetem szellemiségét őrizze, magasrendű spirituális értékeket képviseljen. A hallgatókkal való konzultáció helyett valójában sanda támadásoknak tette ki joggal tiltakozó diákjait, akik véleményük határozott megfogalmazásával bizony vásárra vitték a bőrüket. Ezt a rektor vagy nem tudta, vagy nem érdekelte őt – nem tudom, melyik a kínosabb.

A gépezetbe homokszem került. A szabad, felelős véleménynyilvánítás homokszeme. Nem mindenki szeret hajlongani sulykolt diktátumok és erős akarat előtt. Most kellene visszavonni a hibás elhatározást. Most kellene a rektornak önkritikát gyakorolnia, amiért nem az egyetem szellemisége és nem a diákság legértelmesebbjeinek egyetértése volt fontos számára. Hogy valójában mi volt fontos, arról fogalmat alkotni nem túl nehéz; maradjunk annyiban, hogy azoknak a végeláthatatlanul hosszú sorát gyarapította, akik kevésbé a szuverén, inkább az igazodó típusú gondolkodásban jeleskednek. Mindenesetre ha átgondolatlan és antidemokratikus döntése miatt a rektornak nem kell felelnie, akkor én nem jobboldali, konzervatív kormány irányítása alatt lévő országban élek.”