„Hétfőn ismét sikerült egy hatalmas balegyenest bevinni az amúgy sem túl fényes megítélésű rendszerváltozásnak. Hiába telt el 25 év, gyakorlatilag semmi sem változott, a régi reflexek ugyanúgy működnek, mint korábban. Az ítélőtábla hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet és új eljárásra utasított az 1956 utáni megtorlások miatt háborús bűntettel megvádolt 94 éves Biszku Béla ügyében. Ez a döntés gyakorlatilag a felmentéssel egyenértékű.
Az áldozatoktól és azok leszármazottaitól sikerült megtagadni az elégtétel, még az utolsó utáni pillanatban odapöttyenthető szépségtapaszát is. A volt belügyminisztert minden valószínűség szerint soha nem fogják elítélni az általa elkövetett gaztettek miatt. Ő és a már az élők soraiból távozott véreskezű bűntársai tehát mind megússzák a felelősségre vonást.
Mindez egy olyan negyed évszázad után történt, ahol mást sem sulykoltak az emberekbe, mint a múlttal való szembenézés fontosságát. Az elmúlt évtizedek döntéshozóinak és meghatározó véleményformálóinak pontosan tisztában kellett lennie azzal, hogy a XX. század történelmét csak kizárólag komplex egészében lehet feldolgozni. Úgy semmiféle képen sem, hogy kiragadunk belőle egy-egy szeletet, a többit meg nagyjából elhallgatjuk, bagatellizáljuk és néhány szimbolikus gesztust leszámítva úgy teszünk mintha az valójában meg sem történt volna. Pedig nálunk ez pontosan így sikerült. A holokauszttal ellentétben, a kommunizmus bűneivel egyáltalán nem sikerült szembenézni. Ez évtizedek óta okoz kibékíthetetlen ellentéteket és feszültséget a társadalomban, paradox módon pedig az antiszemitizmusnak is kiváló táptalajt ad.”