A házasság soha nem lesz a saját nemükhöz vonzódó férfiak, nők, transzneműek és az LMBTQRSJHZXPY-tagok joga, mert az egy férfi és egy nő szabad akaratból történő szeretetközösségének vallási szokások szerinti intézményesülése, egy szentség, melynek célja és értelme a gyermekek. Ez ennyire baromira egyszerű, ettől függetlenül lehet szeretni egymást minden létező felállásban, nincs ezzel semmi gond, de ennek semmi köze ahhoz a keresztény gyökerű kultúrához, amelynek örökösei vagyunk. Persze erre lehet azt mondani, hogy ennek az egész világnak nem sok köze van már se a kereszténységhez, se az elmúlt kétezer év kultúrájához, de akkor legalább ünnepelni hadd ne legyen kötelező!
Mert ami most van, az vélemény- és ízlésterrorizmus, amit egy szűk, fanatikus és szélsőséges kisebbség akar ráerőltetni a normális, egyébként toleráns és befogadó többségre. És aki ebbe a kórusba megfelelési kényszerből, néhány lájkért, vagy a szupranacionalista propaganda fejsimogatásáért heteroként maga is beáll szivárványozni, az házibulit tévesztett.
De ugyanígy fordítva ülnek a lovon azok, akik piros, fehér, zöld és árpádsávos zászlókkal akarnak csattanós választ adni. A nemi identitásnak ugyanis semmi köze ahhoz, hogy valaki mennyire magyar vagy nemzeti érzelmű. Buta és veszélyes dolog is ezt a kettőt ellentétbe állítani egymással, mintha az ember döntési helyzetben lenne a kettő között.”