A szó legjobb értelmében minden konkrét ügyben postása, és nem a lobbistája vagyok az iparágnak. Ezt a szerepet mindenki el is fogadta. Nyilvánvalóan az egész folyamat előkészítése kapcsán tájékozódtunk, elébe mentünk a nem feltétlenül az intézkedések hiányából fakadó, hanem sokszor a helyzetből adódó problémáknak. Magyarán a partnereink, az iparági képviselők, a civil szervezetek, érdekképviseletek nem azt látták, hogy mi csak a szépről szeretnénk beszélni, és a szőnyeg alá akarnánk söpörni a nehézségeket. Reális helyzetképből indult mindig a beszélgetés, egyszerre szerepeltek gondok, bajok, pozitívumok, negatívumok, jó kormányzati kezdeményezések, rossz kormányzati döntések, helyes kormányzati elképzelések és elmaradt döntések.
Ilyen értelemben nem alakult ki az az érzés, hogy mi elhárítjuk magunktól a problémákat, és végül nem marad más hátra, mint Tiborc panaszaként elmondani, hogy kedves Tamás, nagyon örülünk ennek a kezdeményezésnek, de azért itt is gond van, ott is gond van. Nem úgy indult a beszélgetés, hogy mi feltétlenül azt szerettük volna elfogadtatni, hogy tejjel-mézzel folyó Kánaán a magyar digitális ökoszisztéma élete, és nincs itt semmi probléma. Hozzáteszem, hogy ez sokat segített a beszélgetésekben. Nem volt tehát Tiborc panasza.”