Zárszó

„A szárszói találkozó már önmagában is plágium, hiszen egészen más irányultságú értelmiségiek és politikusok stoppolták le ezt a műfajt még egy másik évezredben – az adakozó kedvű német szocdemeknek persze erről nem feltétlenül kell tudniuk. Az a kétszáz ember azonban, aki idén megjelent a mind kínosabb garden partyn, pontosan tudta, hogy minek a részese. Ráadásul mind a résztvevőknek, mind a kibiceknek erős déja vu-érzésük lehetett: már megint a baloldali összefogásról papolnak – pedig az a remek tandem-performansz is milyen jól bevált a választásokon: sem Bajnai, sem Mesterházy nincsen már a színen, s oda jutottunk, hogy a legaktívabb baloldali pedálozó már megint Gyurcsány Ferenc. (Neki nem is holmi német pártalapítvány, hanem maga az Európai Bizottság a fő szponzora.) Abban sem változott semmi, hogy még mindig az elnyűhetetlen Heller Ágnes mondja meg a tutit: most éppen arról, hogy a karizma és a hazafiság kizárja egymást. (Mátyás, Rákóczi, Kossuth meg forog a sírjában.) Volt idő, amikor Gyurcsányt is a karizma erős óhajtása emelte magasra, de Heller aligha rá gondolhatott. Az viszont figyelemre méltó, hogy szerinte a hazafiság kedvéért »ma hűtlenek lehetünk a pártunkhoz« – ez a hűtlenség annyira bejött, hogy a nevezett párt (tetemes adósságot hátrahagyva) nyom nélkül fel is szívódott. E témában utazik szegény Solymosi Frigyes is, aki azokhoz zarándokolt el, akik szerint korábban Fidesz-nagygyűlésen volt biodíszlet. A grafomán akadémikus biztosan hű a nézeteihez, de a politika mégsem kémia: ha olvasott volna némi politológiai szakirodalmat, tudná, mit mondott Sztálin az őt támogató (és az őáltala támogatott) „hasznos” nyugati értelmiségiekről.”