„Ha felnőtt korban fosztanak meg valakit a férfiasságától, megőriz bizonyos reflexet korábbi életéből. A 2010 után többé-kevésbé kasztrált Alkotmánybíróság (Ab) is úgy viselkedett, mintha még mindig a politikától független, nagy tekintélyű alkotmányjogászok alkotnák és nem töltötték volna föl kormányközeli tagokkal: elkaszálta a nemzeti parkok területének a fideszes hűbéresek közötti kiosztását lehetővé tévő törvénymódosítást.
Igaz, most nem az izgága ellenzék, a norvégok és Soros támogatta méregzöldek hepciáskodtak az unalomig emlegetett földmutyi elen, hanem az államelnök. Áder János, aki nem vádolható azzal, hogy furtonfurt a legfelsőbb jogi fórumhoz szaladgálna, most nem igen tehetett mást. Magára öltötte a természet és környezetvédelem, a fenntartható fejlődés gúnyáját és ebből arcvesztés nélkül nem bújhatott volna ki, ha szemet huny a magyar természetvédelem felszámolása fölött. (...)