Hálórészletek

„2013-ban jelent meg a Magyar Bálint által szerkesztett „Magyar polip” című könyv. Te, aki szerintem nagyon fontos mérőműszerként működtél a politikában, s a hazai oligarcha szervezetre már korán felhívtad a figyelmet,mit gondolsz erről? Igazak lehettek a második Orbán-kormány idején terjedő hírek a minisztériumi kisegítőkről, akik – a korábbi pénzes táskás embereket felváltva – státusz nélkül a feladatokat hozták és beleszóltak kinevezési kérdésekbe is? Ne felejtsem: te mennyire választhattad meg azt, hogy kikkel dolgozol együtt az államtitkárságodon?

A korábbi – pénzes táskás emberek által jelképezett – rendszer az én tapasztalataim szerint is megváltozott. Úgy látom, hogy pontos a Transparency Internacionalazon helyzetleírása, amely szerint mára a korrupciónak egy egészen újfajta módszere alakult ki, nem csak nálunk, hanem egész térségünkben, a hajdani szovjet érdekszférában. Már nem az állami hivatalnokot vagy a döntéshozót kell a régi, elavult pénzes táskás vagy éppen Nokia-dobozos módszerrel megvásárolni. Ehelyett az adott, maffiacsaládszerűen működő érdekcsoport saját emberét helyezi törvényhozási/kormányzati döntéshozó pozícióba, így teremtve meg a felé lejtő pálya törvényesnek tetsző kereteit.

A politika legfelsőbb szintjén közszájon forog, hogy egy 70-80 tagú kormány (miniszterek és államtitkárok) létrejöttekor, a kormányalakító miniszterelnök csupán 8-10 tagot nevezhet meg, a többit közvetlenül a maffiacsaládokat irányító oligarchák delegálják. Ahol pedig nagyobb megrabolható közkasszák, illetve nagy, még széthordható közvagyon van, mint pl. az NFM-ben, a volt VM-ben, vagy ma a profilokat és ezzel a kasszákat megöröklő FM-ben és Miniszterelnökségen, oda a saját ember mellé a titkosszolgálatoknál ismertté vált »tartótisztet« helyeznek ki. Ő az, aki – bár általában nincs is alkalmazásban – hozza az utasításokat, saját tapasztalatom szerint nem egyszer kész rendelet- vagy törvénytervezetek formájában, majd viszi az információkat. Nyerges Attilát például – aki Németh Lászlónénak, az NFM miniszterének egy időben státusban is lévő politikai főtanácsadója volt, ám a VM-ben nem volt alkalmazásban – Fazekas Sándor nekem, a helyettesének úgy mutatta be, hogy a »segítőm«. Ő valójában a személyzeti munkára, de a VM szerkezetének és az államtitkárságok jogkörének meghatározására is nem kevés ráhatással volt. Jelentős mértékben korlátozta ez a tény az én mozgásteremet is az elvileg rám bízott államtitkárság szerkezetének kialakításában és munkatársaim megválasztásában. Találóan állapítja meg erről a helyzetről egy elemző tanulmány, hogy míg egy normálisan működő állam esetében a kormányzati intézmények működtetnek hálózati struktúrákat, addig az oligarchák fogságába került állam esetében a maffiahálózatok működtetik a kormányzati intézményeket.”