Alapjog-e az internet?

„A téma fontosságát nagyon jól mutatja, hogy Frank La Rue, az ENSZ különleges jelentéstevője 2011-ben, a véleménynyilvánítás szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló jelentésében megállapította, hogy a felhasználók lekapcsolása az internetről még jogsértő tevékenységre történő reagálásként is megsérti a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 19. cikkét. Emellett felhívja az ENSZ tagállamait arra, hogy tegyenek minél több olyan intézkedést, amely alkalmas arra, hogy az internet minél szélesebb körben legyen elérhető és megfizethető a társadalom minden szegmensének. La Rue jelentésével annyiban szükséges vitatkozni, hogy nem teljesen megalapozott az érvelése az internethez való hozzáférés kapcsán, mivel nem végez alapjogi vizsgálódást a szerzői jogok, illetve a véleménynyilvánítási szabadság ütközésének vonatkozásában, így némileg légből kapottnak hatnak szavai.

Az Európai Bizottság sem tétlenkedett, 2020-ra célul tűzte ki, hogy minden európai rendelkezzen 30 Mbps sávszélességű hozzáféréssel, illetve a háztartások legalább felének 100 Mbps sebességű előfizetése legyen.

A fentiek alapján leszűrhető, hogy ma már egyáltalán nem utópia internethez való jogról beszélni. Fontos kiemelni, hogy egyik felhozott példánál sem volt szó arról, hogy a hozzáférést ingyenesen kell biztosítani, ez ugyanis aránytalan beavatkozás lenne a telekommunikációs cégek vállalkozási szabadságába. Magyarországon is mindenképpen szükséges lenne egy törvényi szintű deklaráció, egyelőre akár csak arról, hogy Magyarország törekszik a lakosság minél szélesebb rétegei számára az internet-hozzáférés biztosítására. A szolgáltatáshoz való könnyebb hozzájutást közszolgáltatási szerződés keretében lehetne megkönnyíteni, a Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény) alapján ugyanis az ilyen szerződések esetén a szolgáltatót szerződéskötési kötelezettség terheli (6: 256.§ 2. bekezdés), tehát a kevésbé fejlett régiók lakósai sem szorulhatnának ki a szolgáltatásból. Mivel a felhasználó a 6: 256.§ (1) alapján díj fizetésére köteles, a vállalkozási szabadság nem szenvedne aránytalan mértékű csorbát. Tekintettel arra, hogy a Ptk. csak a legáltalánosabb szabályokat tartalmazza, a távhőszolgáltatás vagy a villamos energia példájára külön jogszabály megalkotása lenne indokolt, vagy az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény módosítása útján lehetne az internetet bevonni a szabályozás alá. Az alapjogi jelleg érvényre juttatását erősítené, ha az internet vonatkozásában is alkalmazásra kerülne a Legfelsőbb Bíróság által kidolgozott szabály, amely alapján közszolgáltatási (akkor még közüzemi) szerződés nem szüntethető meg a fogyasztó szerződésszegő magatartása alapján.”