Márpedig ezt egyedül nem lehet megoldani

„Mi az uniós átlag alatti arányban adjuk meg a státuszt, míg a valódi politikai menekültek a jobb élet reménye mellett jóval biztosabb befogadására is számíthatnak, ha elérnek nyugatra.

Így tehát maga az EU, illetve ezen belül a tagállamok menekültpolitikája teremti meg a piacot az embercsempészeknek, ami a bevándorlással kapcsolatos céloktól teljesen függetlenül tarthatatlan helyzet. Meg kellene állítani út közben, még az uniós határok előtt ennek a tömegnek a nagyobb részét. Akkor is, ha az unión kívül segíti őket Európa, de azokat is, akiket befogadna. Ez a rendszerszintű szabályozatlan beáramlás ugyanis valóban kockázatos, és – mint a falaknál és a tengeren történtek bizonyítják – életveszélyes is.

Ennyi biztosnak látszik, meg az is, hogy ehhez nem minél nagyobbat szóló, láthatóan egyelőre az újabb érkezők más útvonalra terelésére sem alkalmas magánakciók, hanem együttműködés kellene. Be lehet persze jelenteni a két ország közötti kerítést a szerbek előzetes tájékoztatása nélkül, de ellenükre megépíteni és fenntartani is jóval nehezebb, mint megegyezni velük. Ugyanez persze a helyzet Ausztriával is, ahol ráadásul van némi diszkrét, a közös munkát nem segítő bája annak, amikor odamegy egy magyar politikus és – az 1956-os menekülthullám és az ausztriai magyar munkavállalók tízezrei mellett – azt mondja, hogy nálunk viszont háromezer menekülttel tele van a hajó. Ennek felismeréséhez nem kell nekünk magunknak összehasonlítani a mostani menekülthullámot a valóban alapvetően más jogállású és más integrációs szinten álló ausztriai magyarokkal, merthogy megteszik ezt helyettünk sajnos az osztrák idegenellenes pártok.

A magyar kerítés kapcsán láthatólag legalább már azt felismerte a kormány, hogy az akkor érne bármit uniós szintű intézkedés nélkül, ha végigépítik a szlovén határtól Záhonyig. Innen már csak egy logikai lépés lenne felismerni, hogy mennyi hatékonyabb megoldással lehetne erősíteni a határok őrzését a határzárhoz szükséges források töredékéből. Tegyük fel, hogy egy alapfokú oktatási reform árából megépítjük a kerítést, és még szerencsénk is van, mert a világot nem járják be mondjuk a magyar-szerb határon, a »senki földjén« rekedt kisgyerekekről szóló képek, hanem – minden kedvezőtlen esély ellenére – sikerül Magyarországnak elérnie, hogy a migrációs út elkerülje. Ezzel elérni nagyjából annyit lehet, hogy jelentős erőfeszítések árán exportáltuk a problémát más tagállamokba.

A stratégiai kérdés azonban az, hogy a kormány csak keménykedik vagy a továbbengedés évtizedes politikája után valóban arra készül, hogy fizikailag ittfogja a nálunk belépő menedékkérőket. Ebben az esetben ugyanis egészen biztos, hogy ezer kilométernyi schengeni határával olyan feladatot vállal, amit külső segítség nélkül nem csak hogy hatékonyan nem lehet elvégezni, de sehogy sem.”