Gripen-roncsban a honvédség

„Ami igazán lényeges, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszak legnagyobb értékű beszerzési programja, a több száz milliárdos Gripen-bérlet hányatott sorsú ügylet. 2001 óta, amikor az első Orbán-kormány aláírta a szerződéseket a svéd állammal és a gyártó Saab céggel, 2003-ban és 2012-ben is módosítani kellett azokat. Műszaki és NATO-kompatibilitási okok éppúgy szerepet játszottak a huzavonában, mint pénzügyiek: 2011-re például annyira lecsökkent a védelmi költségvetés, hogy az éves Gripen-bérlet 20-30 milliárdos tételeit nem lehetett kigazdálkodni. El kellett tehát állni a gépek bérleti időszak utáni tulajdonba vételéről, s a tíz- helyett húszéves bérleti időszak mellett kellett elköteleznie magát a magyar államnak.

Hogy a katonai szuverenitásunk szempontjából mit jelent a „bérelt vadászgép” kategória, azt a szerződés transzparenciájának teljes hiánya miatt nem tudjuk – talán majd most, a kárrendezésnél! De a magas költségek mellett ez sem kellene hogy érdekeljen minket túlságosan, ha megkapnánk az ellenértéket mint adófizetők. A harci erőt, amire ezek a gépek vannak.

Azonban azt sem kapjuk meg! A Gripen-üzemeltetők közül a magyar pilóták repülnek a legkevesebbet. Nem mellékesen jóval kevesebbet keresnek térségbeli kollégáiknál, és elvándorlásuk ugyanúgy elkezdődött, ahogy a gépek repülését lehetővé tevő kiszolgálószemélyzeté is folyik évek óta. A gépekhez alig van fegyverzet, az is amerikai jogi kötöttségek alatt. Kilenc éve vannak itt a gépek, de bombát még nem sikerült venni hozzájuk.”