Tájékozódási pontok

„Ebben a társadalomban már itthon is felnőtt egy teljes generáció, amely soha nem vett nyomtatott lapot a kezébe, kizárólag számítógépen vagy okostelefonon olvas híreket – már amennyiben olvas. Önmagában nem is lenne ezzel probléma, de ezeknek a »híreknek« (tisztelet a kivételnek) se minőségükben, se tartalmukban nincs túl sok közük a körülöttünk zajló történésekhez. Jobb esetben húsz-huszonöt, rosszabb esetben hat-nyolc soros zanzásított valamikről beszélünk, amelyekből a hírverseny hatására egy-egy internetes portálon naponta akár több száz is megjelenik. Ezeken a felületeken a szerzőnek esélye sincs a mélyebb összefüggések bemutatására, ebből következően az olvasó a valóság megismerésének esélyét veszíti el. Dante (akinek műve, az Isteni színjáték egyike volt az első nyomtatásban sokszorosított könyveknek) hétszáz évvel ezelőtti szavaival élve így könnyen visszatérhetünk oda, ahol »az igaz útat nem lelém«.

Több olyan internetes bejegyzést is olvastam az elmúlt időben, amelyekben a papíralapú újságot elsőként kézbe vevő fiatalok rácsodálkoztak arra, hogy egy-egy általuk fontosnak tartott hír eredetileg nem az interneten, hanem a nyomtatott sajtóban jelent meg. A boldog tudatlanság rácsodálkozásai voltak ezek. Pedig a hírértékű információk többsége – akár tetszik azoknak, akik a nyomtatott sajtó halálát vizionálják évek óta, akár nem – még ma is ebben a körben kerül elsőként napvilágra. Aztán terjed, átalakul és kibővül a világháló különböző részein: hírportálokon, blogokon, közösségi oldalakon.”