Forradalom és ellenforradalom

„A Fidesz nem vett részt hivatalosan a május 1-ei ünnepségen, de annál fontosabb üzenetet tett le az asztalra a kormányfő televíziós szereplésével. Orbán Viktor fáradtan, kicsit megnyúzva, kialvatlanul, de megtalálta a hangját. Szerintem idejében, mert az ellenzék már a jobboldali pártszövetség összeomlásáról vizionál. Azzal, hogy forradalomról beszélt (a közigazgatás, a gazdasági, a pénzügyi átalakítás forradalmáról, társadalmi forradalomról, az ország új alkotmányát is bele véve) azzal Orbán új dimenzióba helyezte a rendszerváltás utáni Magyarország társadalmi berendezkedését, magát az ország jövőjét. Ugyanis ezek az öt év alatt megtett kétharmados lépések visszafordíthatatlanok, békés úton aligha (nem lesz még egyszer kétharmad) és csak erőszakkal vagy fegyveres ellenforradalommal dönthetők meg. Ennek felelőssége viszont a mindenkori ellenzék számlájára írható. Most már eléggé világos, hogy a vezető balliberális politikusok, megmondó emberek kinyilatkoztatásai – diktatúra van, nem működik a gazdaság, éheznek a gyerekek, négymillió ember nyomorog stb. – olyan messze vannak a valóságtól, mint Makó Jeruzsálemtől.(...)

Ezek az intézkedések előszobái az új polgári berendezkedés megteremtésének, a középpolgárság megerősítésének. Végül is e polgári eszmény megvalósítása a cél, melynek középpontjában a munka, a család, az otthon, a rend és a nemzeti függetlenség áll. Orbán Viktor úgy látja, hogy ebben a kérdésben minden évben egy lépést tesznek előre. Ehhez viszont idő kell és széleskörű társadalmi támogatottság. Magyarán vissza kell szerezni az elvesztett híveket, a Fidesztől elfordult százezreket. Az összetett munkához azonban csak lózungok eregetésétől tartózkodó, hiteles embereket, hiteles politikusokat szabad odaengedni. El kellene gondolkodni azon, hogy miért sikerült, mivel sikerült, kikkel sikerült 2010-ben és 2014-ben milliókat a jobboldali pártszövetség, egyáltalán Orbán Viktor mellé állítani. Ez a gondolkodás mintha elindult volna. Televíziós interjújában arra utalt a kormányfő,hogy ismét mozgalomként kellene viselkedniük. Meg kell találni újra azt a hangnemet, amivel eddig is tudtak beszélni az emberekkel. Nos, ezt a volt sikeres hangnemet, az őszinte párbeszédet kell visszahozni, azt hogy miért, mire való ez a küzdelem, miért érdemes dolgozni.

Az 1956-os forradalmat szovjet segítséggel leverték. Vízióit vérbe fojtották. Most is egy hangadó kisebbség külföldi segítségre, beavatkozásra ácsingózik. Ezért szaladgálnak külföldre. Hiszen önállóan nem megy. Kár lenne ezért a győztes forradalomért. A vívmányainkért, amit nem szabadna veszni hagyni. Forradalom! Már a kifejezés is ki fogja verni a biztosítékot! Nem tisztességes, nyílt vitát akarnak ők, hanem labanckodni szeretnének, a meglévő jót szétverni, újra kiárusítani az országot. De a forradalom győzelméhez új hangnem, más stílus, más kapcsolatrendszer (régi-új) kiépítése szükséges. És természetesen arra van szükség, hogy az elvesztett, régi hívek, barátok bizalmát vissza lehessen nyerni. Hiába van három év. Nem lesz elég. Eszkalálódhat a helyzet. Gyorsan kell cselekedni.”