Hazudni boldog autokráciát

„A világ Kagan esszéjében nem szól arról, hogy amíg Európa vitatkozik, addig a tempót diktáló Kelet dolgozik, arról meg pláne nem, hogy ez így rendben volna. Pont az ellenkezőjéről van szó végig, arról, hogy a nagy geopolitikai változások a nagy autokrata rezsimek (Kína, Oroszország) időleges megerősödését hozták ugyan, ám attól még a liberális demokráciák nem engedhetnek alapértékeikből. Idáig azonban már nyilván nem terjedt a Habony-művek ideje, megtalálták, amit félig idézve hallani akartak, oszt mehet a beszéd.

Orbán Viktor hazudik. A Brookings Intézet kutatója az autokraták politikai nyomásáról ír, nem kreatív, gazdasági »sikereikről«. Nem az autokrácia életképességét élteti, hanem éppen a politikai és vallási (iszlám) totalitárius erők térnyerésétől félti a Nyugatot, és bírálja visszahúzódásukat. Kitekint a 20-as, 30-as évek fasiszta mozgalmainak vonzására, amit a nyugati, kapitalista országok gyengesége tett lehetővé. Megemlíti, hogy a 80-as években a liberális szabadpiaci és szabadkereskedelmi modell jobban teljesített a stagnáló szovjet blokkénál, ami aztán jól össze is roppant. Végül oda konkludál, hogy leginkább Amerika felelőssége a demokrácia értékeinek erősítése, »semmi szükségszerű nincs a demokráciában«, tenni kell érte.

Előtte azonban van néhány mondat, ami valamiért teljesen kimaradt Orbán Viktor demokrácia-értékelő beszédéből:

»... még olyan régiókban is, ahol erősek a demokráciák, a tekintélyelvű vezetők képes voltak határozottan fellépni, míg demokratikus szomszédaik tétlenül állnak. Így Magyarország vezetői egy közömbös Európa szívében hirdetik az illiberalizmus iránti szeretetüket, elnyomják a sajtót és a politikai szabadságjogokat, míg az Európai Unió, ami állítólag egy kizárólag demokráciáknak fenntartott klub, elfordul.«

Lehet azt mondani, hogy miniszterelnökünk valójában a liberális demokráciáért aggódik, nem pedig ellene, de sajnos ott van az az apró tény, hogy öt éve látványosan ellene aggódik, sokat tesz is ellene, és ez bizony Amerikáig ellátszik. Látszik a választási rendszer átírása, az Alkotmánybíróság és a magánnyugdíjak einstandja, a média kontrollja, az iskolarendszer állami lenyomása, a vasárnapi zárva tartás, a sok különadó, a föld- és trafikklientúra létrehozása, tovább is van, nem mondom még.”