Schmidt Mária a Nyugatról: A hitetlenség a nihilizmusba vezet
Bemutatták a Terror Háza főigazgatójának legújabb esszékötetét.
A közösségi médiák előtti időkben az elit sokkal hatékonyabban kontrollálta a nyilvánosságot, cenzúrázta meg a híreket, irányította az információáramlást.
„2014 augusztusában, a Missouri állam beli Fergusonban, egy rendőr 7 golyót lőtt bele egy 18 éves fekete fiúba, aki épp egy bolti lopás után az úttesten ment és felszólítás ellenére sem lépett fel a járdára. Hónapokon keresztül tartó zavargások következtek, ki kellett küldeni a helyszínre a Nemzeti Gárdát. Obama elnök a tv-n keresztül ígért közbenjárást, ahogy az egy évvel korábbi hasonló, zavargásba torkolló esetnél is tette. A tiltakozások újra, meg újra megbénítják a várost és környékét. Az utóbbi hónapokban még legalább három hasonló eset történt. Mindez a feketék és fehérek közötti együttélés nehézségeire utal. A szegregáltan élő, nagyrészt az underclasshoz tartozó feketék által lakott zárványok, városrészek, városnegyedek, régebben gettóknak hívták őket, lakói rettegésben tartják a munkával és megélhetéssel rendelkezőket: feketéket, fehéreket egyaránt. A kölcsönös félelem miatt mindannyian: okkal, ok nélkül, habozás nélkül lőnek. Ugyanez a probléma Európában is jelen van, hiszen London és Párizs utcái is lángoltak már a zömükben afrikai illetve muszlim kisebbség és a többi kilátástalan sorsú fiatal vandalizmusától. 2015 januárjában, Párizsban, 17 áldozatot szedett a muszlim radikálisok fanatizmusa. De nincs ez másként az északi jóléti államokban, például Svédországban sem, ahol bizonyos kerületekbe nem tanácsos fehér nőknek belépniük. A legdemokratikusabb liberális demokráciák között számon tartott Németországban tüntetések sorozata és brutális vandalizmus jelzi a bevándorlási illetve beilleszkedési problémák megoldatlanságát.
Közelebbről szemrevételezve a liberális demokráciákat, megállapíthatjuk, sok égető problémával kell szembenézniük. Lehet, hogy a többségük régóta jelen van, csak nem tudtunk róluk, vagy nem figyeltünk rájuk eléggé, esetleg nem tulajdonítottunk nekik jelentőséget. De az is igaz, hogy a közösségi médiák előtti időkben az elit sokkal hatékonyabban kontrollálta a nyilvánosságot, cenzúrázta meg a híreket, irányította az információáramlást. Mióta erre nincs többé módja, számtalanszor lepleződött le igazi, nem túl megnyerő természete. A hatalom gyakorlóitól nem azt várják el azok, akik vezetőiknek választják őket, hogy ne nyúljon a kezük saját maguk felé, mint ahogy azt is pontosan tudja mindenki, hogy a korrupció és az önkényeskedés is elkerülhetetlen, csakis a mérték az, amire figyelnek, amit mérlegelnek. Amikor a hatalomban lévők a szolgálat és az alázat utolsó jeleit is feleslegesnek gondolják, választóik megbuktatják őket.”