„A normális melegek Trumpra szavaznak” – áll a bál J. D. Vance kijelentése miatt
A közösségi médiában megindult a találgatás, hogy ki számít bele a „normális meleg pasi” kategóriába.
De diszkrimináció-e, ha melegek nem házasodhatnak? Csak, ha a hagyományos módon értelmezzük a házasság fogalmát.
„Magyarországon viszont azért kell inkább örömünket hangsúlyozni az ír döntés nyomán, nem pedig a nyugati kontextushoz kapcsolódó kételyeket felerősíteni, mert tahó, represszív, macsó, nő- és melegellenes a közhangulat. Amíg a miniszterelnök úgy érzi, viccelődhet a témával; amíg a Pride-ot lényegében szabadon támadhatják meg köztünk élő sunyi átlagnácik; amíg meleg polgártársaink rejtőzködni kényszerülnek, megalázó megjegyzéseket és sokszor fizikai inzultusokat szenvednek el a hétköznapokban; amíg nem sétálhatnak szabadon, kézen fogva a párjukkal a városban, addig bizony szolidárisnak illene lennünk, és el kellene fogadnunk: a heteroszexuálisok joga az önkéntes polgárjogi szerződéshez, nevezzük ezt akár házasságnak, őket is megilleti.
De diszkrimináció-e, ha melegek nem házasodhatnak? Csak, ha a hagyományos módon értelmezzük a házasság fogalmát. Nem diszkrimináció természetesen a többnejűség tiltása, a rokonokkal, kiskorúakkal kötendő házasság tiltása, és itt most axiómaként kezeljük, hogy nem, nincs slippery slope, a melegházasság engedélyezése bizonyítottan nem nyit kaput ezek előtt.
A házasság intézményét leginkább az abban születendő gyermek érdeke, biztonsága miatt kell védeni, éspedig a felelőtlenségtől, a kétségtelenül »szabad«, de immorális promiszkuitástól. A gyermeknek érzelmileg biztos, stabil családi háttérre van szüksége, és ezt bizony elkötelezett, monogám meleg párok is tudják neki garantálni (és sokszor heteró párok sem tudják mindig). Ez szól a meleg házasság mellett konzervatív szempontból. A stabilitásra, az elköteleződésre persze a pároknak akkor is joguk van, ha nem terveznek gyereket (örökbefogadni sem), és ez is éppúgy vonatkozik heteró, mint meleg párokra.
Ami valóban diszkrimináció: a házasság és a többi élettársi kapcsolat, bejegyzett partnerség közti jogi különbség. Ha ez a különbség eltűnik pl. az öröklés, a kórházi ápolás, a tb, a névhasználat, a hitelfelvétel stb. terén, akkor már teljesen másodlagos kérdés, hogy házasságnak nevezzük-e mindkét variációt, vagy a házasság marad a heteró párok »privilégiuma«. Ha így nézzük a kérdést, máris leszereltük a kultúrharcot, és nem valamiféle »szociális forradalom« szekerét toljuk, hanem az egyéni jogok, az egyéni szabadság, és a kapcsolatokban születendő gyermek érdekeit nézzük.”