A házasság intézményét leginkább az abban születendő gyermek érdeke, biztonsága miatt kell védeni, éspedig a felelőtlenségtől, a kétségtelenül »szabad«, de immorális promiszkuitástól. A gyermeknek érzelmileg biztos, stabil családi háttérre van szüksége, és ezt bizony elkötelezett, monogám meleg párok is tudják neki garantálni (és sokszor heteró párok sem tudják mindig). Ez szól a meleg házasság mellett konzervatív szempontból. A stabilitásra, az elköteleződésre persze a pároknak akkor is joguk van, ha nem terveznek gyereket (örökbefogadni sem), és ez is éppúgy vonatkozik heteró, mint meleg párokra.
Ami valóban diszkrimináció: a házasság és a többi élettársi kapcsolat, bejegyzett partnerség közti jogi különbség. Ha ez a különbség eltűnik pl. az öröklés, a kórházi ápolás, a tb, a névhasználat, a hitelfelvétel stb. terén, akkor már teljesen másodlagos kérdés, hogy házasságnak nevezzük-e mindkét variációt, vagy a házasság marad a heteró párok »privilégiuma«. Ha így nézzük a kérdést, máris leszereltük a kultúrharcot, és nem valamiféle »szociális forradalom« szekerét toljuk, hanem az egyéni jogok, az egyéni szabadság, és a kapcsolatokban születendő gyermek érdekeit nézzük.”