Ft
Ft
Ft
Ft
04. 01.
kedd
Legolvasottabb témák
Orbán Viktor
Orbán Viktor
migráció
migráció
energiaválság
energiaválság
orosz-ukrán háború
orosz-ukrán háború

Akták

AKTA
Háború Ukrajnában
AKTA
Választás 2024
AKTA
Háború Izraelben
AKTA
Lengyel választás
AKTA
Egymillió Találkozás Napja
AKTA
Foci Eb 2024
AKTA
Olimpia 2024
AKTA
Amerikai elnökválasztás 2024
AKTA
Árvíz 2024
AKTA
Magyar Péter botrányai
Előfizetés
Szerzőink Feliratkozás hírlevélre
04. 01.
kedd
Hírek
Vélemények
Hetilap
katolikus Olofsson Placid keresztény szerzetes Szovjetunió vallás történelem Szabó Ákos pap vélemény GULAG

Olofsson Placid, a lelki szakmunkás

2015. május 05. 10:16

A szovjetek mindenkinél jobban gyűlölték a papokat, igyekeztek a rabtársaikat feltüzelni a „csuhások” ellen, sok esetben sikerrel.

2015. május 05. 10:16
Szabó Ákos
Látószög blog

„Innen került a Szovjetunió egyik kényszermunkatáborába a Brjanszk közelében lévő hatalmas erdőségbe, ahol fakitermelésen dolgozott több száz társával együtt. Letartóztatása után nem sokkal döbbent rá arra, hogy a Jóisten fontos szerepet adott neki: tartania kell a társaiban a lelket, bíztatnia kell őket, egyben lelki támasznak, vagy ahogy ő maga mondta lelki szakmunkásnak kell lennie ebben a borzalmas helyzetben. A túlélés szabályait négy pontban foglalták össze rabtársaival együtt, melyek közül a legfontosabb az volt, hogy nem szabad panaszkodnia az embernek, hiszen ezzel semmi sem oldódik meg, nem garantálja a túlélést, és ami a legfontosabb, nem kerülnek közelebb a hazajutáshoz.


Placid atya nagyon sok embernek segített túllendülni a nehézségeken, a kilátástalanság miatti depresszión, illetve azon a tényen, hogy a halál minden nap aratott köztük. A 876-os nép ellensége, ahogy szólították Placid atyát a gulagon a mindennapok »örömeire« próbálta felhívni a különböző helyekről összeszedett rabtársai figyelmét. Ezek között emelte ki azt, amikor a reggeli létszámellenőrzésnél – ami akár két órán át is tarthatott – nem verte le az őr a fejéről a sapkát, így nem kellett a mínusz 35 fokos hidegben fedetlen fővel állnia, vagy, amikor egy egész darab zöldséget talált a levesében.

Legnagyobb próbatételét is a szovjet táborban kellett átélnie: nem volt hajlandó hitét megtagadni, ugyanis festőüzemi munkásként nem vállalta egy egyházgyalázó plakát elkészítését. Túlélte ezt a megpróbáltatást, megerősítette a hitében, és könnyebben tudta magát túltenni a reménytelenség, a hideg, a vicsorgó őrkutyák, és a féktelenül vallásellenes pribékek jelentette mindennapokon.

Olofsson atya papként nézett szembe a kommunizmus borzalmaival, ami számára sokkal több megpróbáltatást jelentett, mint a civilek számára. A szovjetek mindenkinél jobban gyűlölték a papokat, igyekeztek a rabtársaikat feltüzelni a »csuhások« ellen, sok esetben sikerrel. A vamzereket cserébe olyan előnyökhöz juttatták, mint egy új sapka, vagy egy nagyobb adag étel, ami ott, a földi pokolban valóságos kincsnek számított.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 14 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Sulammit
2015. május 25. 22:49
Pontosan!
Válasz erre
1
0
Sulammit
2015. május 25. 22:49
Nekem ami neked az első, nekem Békés Gellért atya volt. Olyan rossz azt mondani, hogy "volt". Nekem van. Amikor kérdésem volt, mert nem értettem valamit kitárta a karját, mintha meg akarna ölelni és azt mondta, mosolyogva, hogy: "Állok rendelkezésére!" Mindig hálás leszek ezért neki. És, ha nem volt biztos benne, hogy jól, kimerítően magyarázta el, akkor megkeresett, hogy biztos, hogy kielégítő volt a válasza? Több ilyen atya van akik az imáimban benne vannak. De főleg a szívemben, ők, már az Úrnál vannak és nagyon fáj a hiányuk.
Válasz erre
1
0
Sulammit
2015. május 25. 22:48
Á, szóval te is ismered! :) Képzeld, amikor lelkigyakorlatot tartott nekünk, arra gondoltam, hogy biztos el fog kalandozni a történeteiben, de nem. És az időből sem futott ki sosem. A történetek pedig, magukért beszélnek. Én ilyesmire nem gondoltam, hogy méltó vagyok rá vagy nem, hanem azt mondtam neki, hogy barátságos arcot kérek, mert le akarom fényképezni. Ez Pannonhalmán volt. Sőt a Szent Imrében kiválasztottak, (és még sokakat), hogy kivihettem a virágot a gyémánt miséjén. Nagyon szeretem!
Válasz erre
1
0
1000bocs
2015. május 25. 22:48
"A szovjetek mindenkinél jobban gyűlölték a papokat, igyekeztek a rabtársaikat feltüzelni a „csuhások” ellen, sok esetben sikerrel." így van ezzel TótaW is:) Invizítori hevülettel küzd a "csuhás pedofilok" árnyai ellen, miközben eszmetársai azon morfondíroznak, hogy "a pedofil is ember, de neki a legnehezebb". Télleg nehéz lehet józan ésszel liberális véleményvezérnek lenni, miközben a valóság minden sarkon szembejön.
Válasz erre
2
1
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!