Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
A fősodortól eltérő külhoni véleményeket a mi pénzünkön próbálják orbanizálni.
„Mára a rendszer kitermelte magából a »minden fantasztikusan jó, leckét adtunk Európának« mottó alapján működő emberkéket. Akiknél a tényfeltárás helyett a tényfüggetlenség az alap. Akik a fősodortól eltérő külhoni véleményeket a mi pénzünkön próbálják orbanizálni. Gombnyomásra cserélhető ifjú emberekről van szó, akik a szakmát makogják ugyan, de igazságosztásban élen járnak. Ha kell, fekete-fehértől rózsaszín újsághoz szegődnek.
Hogy aztán dörzsölgethessék a szemüket majd a valóság láttán, mint az egyszeri ózdi közmunkás, aki nem tudja megszokni az orrnyergén kényszerűségből viselt hipermodern »videjós« okulárét, amely a napi robot képeit továbbítja az önkormányzat szégyenletes kukkolóinak. Mert ne feledjük, lehet papolni munkaalapú társadalomról és robogó gazdaságról, de mindez hitelessé csak akkor válik, ha Varga Mihály és a parlagfűt kaszáló ózdi roma szemüvegén át ugyanazt a képet lehet majd látni. Jó lenne ide is felnőnünk egyszer.”