Így utólag visszatekintve: 2002-ben megérte kiállni a polgári kormányzás mellett?
Az nem arról szólt, hogy megéri vagy nem éri meg. Ilyen döntéseknél az ember nem a saját érdekét nézi, hanem – nagy szavakat használok – az egész országét. Akkor úgy éreztem, hogy a szerepvállalásommal, az arcommal igaz, jó ügyet támogatok. Tudom, hogy volt az országnak egy nagyobb része, amely ezt nem így látta, de eszembe sem jutott őket ezért bántani, megbélyegezni. 2002-ben és most is a polgári kormánynak szurkolok, de ha nem teljesítik az ígéreteiket, akkor a legkeményebb ellenzékük leszek, és ha kell, nyilvánosan is bírálom a tetteiket. Számomra ez a demokrácia, nem pedig az, hogy ha bárki az ellenzéki vagy kormányoldalon másként gondolkodik, arra mindjárt rásütik: aljas hazaáruló.
A Civil kaszinóban azt is mondta, hogy »sok-sok böszmeség« történt az elmúlt hat évben. Mire gondolt?