„A II. világháború befejezésének 70. évfordulóján, az orosz fővárosban zajlott díszszemle egyik célja nyilvánvalóan az volt, hogy a Kreml demonstrálja: az ország fegyveres erejével ismét egyenértékű tényezőként kell számolnia a világnak. De lehetetlen volt nem észrevenni, hogy a pattogó indulók hangjaira masírozó katonák mosolyogva verték a díszlépést. Nyilván parancsra tettek így. Moszkva azt üzente velük: ez a hadsereg kész együttműködéssel kombinálni az elrettentést.
Hogy aztán ki teszi magévá ezt az olvasatot, az más kérdés. Mindenesetre az Amerikai Egyesült Államok befolyása alatt álló ukrán és grúz vezetés helyében nem gondolnék erre. Annál kevésbé, mert győzelem napi ünnepi beszédében Vlagyimir Putyin orosz államfő valahogy kihagyta e kettőt abból a felsorolásból, amelyben a II. világháborúban áldozatot hozott népeket sorolta fel. Tette ezt úgy, hogy maga az akkori legfőbb szovjet vezető, Sztálin is grúz volt.
Az ukránok többségének háborús helytállása, vesztesége miatt magam is méltánytalannak éreztem, hogy szóba sem került az Oroszországgal másfél éve enyhén szólva feszült viszonyba került Ukrajna.”