„7. »A mi karunkon mindenki szeret a szlogenek mögé nézni, sokszínű a társaság. Minden évfolyamon akad roma, zsidó és mindenféle ember.«
E mondat értelmezésénél bevalljuk őszintén, kisebb akadályba ütköztünk. Akkor ezt most hogyan is kell érteni? Listáz a HÖK? Egyáltalán honnan tudják, hogy ki roma, és ki nem? Talán emlékszünk még hasonló esetekre az ELTE BTK-ról. Volt is nagy felháborodás.
8. […]»ha piros tűsarkúban, vörös műkörömmel vonulnék be, és megbámulnának, valaki biztos figyelmeztetné a bámészkodót: te TÁTK-s vagy, ezt nem teheted, ismerd meg a másikat!«
Nem tudjuk, mi a baj a piros tűsarkúval, de úgy tűnik, a TÁTK-n nőnek lenni – főleg úgy is kinézni – ciki. És a »merj nőnek lenni«, meg a »légy büszke magadra« szlogenekkel mi lesz? Innen üzenjük, a piros rúzs is király!
9. »Ha most kapnék egy jegyet, mennék. Viszont én még úgy gondolom, van értelme visszajönni és küzdeni.«
Már megint ez a fránya Mucsa. Hány éve hallgatjuk már, hogy jaj, minden barátunk kiment, nem lehet ebben az országban élni?! Gondolom, a Londonban dolgozó magyarok boldogan mosogatnak a sok diplomájukkal, csak mert ott minden szép és jó.
10. »Ha ez a törvénytervezet átmegy, nincs visszaút. Könnyen lehet, hogy legközelebb a jogász- vagy közgazdászképzés következik.«
Segítünk, nem fog. A nemzetközi tanulmányok tipikusan az a szak, aminek mesterképzésben lenne értelme. Ha valaki mondjuk politológia alapképzés után elvégezné a nemzetközi tanulmányok mesterképzést, akkor lenne egy használható diplomája, amivel el tud helyezkedni gyakorlatilag bárhol. Lehet, hogy az NT-n végzettek nagy részének jól fizető állása is van, ez azonban csak részigazság. Felmérések bizonyítják, hogy a nemzetközi tanulmányok szak az egyik, ahonnan a legkülönfélébb munkahelyekre kerülnek emberek, vagyis alapvetően nem a „szakmájuk« miatt alkalmazzák őket, hanem esetleg másoddiplomájuk, vagy egyéni kompetenciáik miatt. A jogi és közgazdasági tudás nagyon más tészta, nem illik idekeverni.
+1: »A szaktársaimhoz képest én átlagosan szorgalmas, átlagosan céltudatos ember vagyok.«
Látjuk.”