Rosszul ítélünk

„A hír megjelenése napján, amikor még nem lehetett tudni, ki a még véglegesen le sem zárt egyházi vizsgálat gyanúsítottja – aki időközben már elhagyta a rendet –, főleg az egyházi iskolák ellenzői ítélkeztek vadul. A cölibátust, az állam és az egyház szétválasztásának hiányát, a kiváltságokat szapulták. (...)

(...) Felette most ítélkeznek, mert ítélkezni kell. A közvélemény is ezt teszi. A kommentelők közül elsőként azok jöttek elő, akik a liberalizmus velejárójának tartják a kiskorúak veszélyeztetését vagy a homoszexualitást. Mintha a szerzetes tanárt a liberalizmus tanai ösztökélték volna a kiskorúakat veszélyeztető cselekedetekre. Mintha nem ő maga lenne a felelős a saját tetteiért.

Úgy látszik, történhet bármilyen rettenetes esemény ebben az országban, azt szinte mindig valamilyen ideológiai nézetrendszer elkerülhetetlen következményeként éljük meg. Nincs személyes cselekvés, bűn és erény, felelősnek óhatatlanul azt az ideológiai értékrendszert tartjuk, ahová az érintett tartozik vagy besorolható. És így akkor is rosszul döntünk, amikor az orrunk előtt van minden, ami az ítélkezéshez szükséges.”