Barbár-kormány legnagyobb szégyene

„Az egészségügyi dolgozók kiállása önmagukért (és végső soron értünk) az elmúlt időszak legerősebb figyelemfelhívó akciója. A szikár és döbbenetes tényekkel ugyanis nehéz vitába szállni. Mégis mit tehetnének a kormánytagok? Válaszul ők is kiállnak a saját 1,5-2 milliós tábláikkal?

Még csak a szokásosan aljas „járni jár, de nem jut” szöveget sem süthetik el, mert már kórusban kérdez vissza az ország.

Aha, és mezőkövesdi stadionra futja?

Orosz atomerőműre futja?

Milliárdos tanácsadásokra a Századvéggel futja?

Múzeumi negyedre futja?

Az MNB-nek kastélyokra, Eiffel palotára futja?

A felcsúti Disneylandre futja?

Soha nem látott mennyiségű államtitkárra futja?

Bevándorlóellenes kamukonzultációra futja?

Orbán Viktor várba költöztetésére futja?

Koreai propagandát sulykoló közmédiára futja?

Mindenre futja? Csak azoknak nem futja tisztességes fizetésre, akik a lelkiismeretükkel és a hősies munkabírásukkal még egyben tartják a rothadó egészségügyet?

Milyen perverz értékrendről árulkodik ez? Mi van azoknak az embereknek a fejében, akik meghozzák a döntést a huszonharmadik kisvárosi stadionról, miközben az állami kórházakban löncshús és zsemle jut ebédre a betegeknek? Milyen barbár ország az, amelyik a saját tanárait, orvosait, ápolóit sanyargatja és űzi külföldre?”